Time (magazin)

Ez a szócikk a Time-ról (magazin) szól, egyéb jelentésekért lásd Time.

A Time magazin egy New York-i székhelyű, hetente megjelenő kiadvány, amely híreket közöl a nyilvánossággal olyan formátumban, amely informatív, mégis tömör és könnyen olvasható. A huszadik századi média egyik legjelentősebb emberének, Henry R. Luce-nak és a brit Haddennek az ötlete volt, és kezdetben az amerikai közönségnek szólt, de mára már világszerte elterjedt, és több nemzetközi kiadást is megjelentet. Az a filozófiája, hogy a híreket az emberek szemszögéből mondja el – nem csupán objektív beszámolóként az eseményekről -, vezetett a népszerű “Az év embere” című rovatához, és inspirálta a People magazin kifejlesztését. Népszerű stílusa és formátuma, beleértve a Time for Kids és egy online kiadás kifejlesztését, fenntartja széles közönségét, és biztosítja a Time-nak a belátható jövőre is fontos és népszerű információközvetítő szerepét.

The Many Faces of TIME

A Time (védjegye a TIME nagybetűvel) egy hetente megjelenő amerikai hírmagazin, amely megalapozta azt a formátumot, amelyet mások, például a Newsweek és a U.S. News & World Report követnek. Európai kiadása (Time Europe, korábbi nevén Time Atlantic) Londonból jelenik meg. A Time Europe a Közel-Kelettel, Afrikával és 2003 óta Latin-Amerikával foglalkozik. Az ázsiai kiadás (Time Asia) székhelye Hongkongban található. A kanadai kiadás (Time Canada) székhelye Torontóban található. Az Ausztráliát, Új-Zélandot és a csendes-óceáni szigeteket lefedő dél-csendes-óceáni kiadás székhelye Sydneyben található. Egyes reklámkampányokban a magazin azt sugallta, hogy a TIME betűk egy “backronym” révén azt jelentik: “Today Information Means Everything.”

Történet

A Time-ot 1923-ban alapította Briton Hadden és Henry R. Luce, így ez volt az első heti hírmagazin az Egyesült Államokban. Ők ketten korábban együtt dolgoztak a Yale Daily News elnökeként és vezető szerkesztőjeként. Hadden meglehetősen gondtalan figura volt, aki szerette cukkolni Luce-t, és a Time-ot valami fontos, de egyben szórakoztató dolognak tekintette. Ez magyarázza a hangnemét, amelyet sokan még ma is kritizálnak, hogy túlságosan könnyed a komoly hírekhez, és inkább a hírességekről (köztük politikusokról), a szórakoztatóiparról és a popkultúráról szóló súlyos tudósításaihoz illeszkedik.

A Time azt tűzte ki célul, hogy a híreket embereken keresztül mondja el, és sok évtizeden át a magazin címlapján egyetlen személy volt látható. A Time első száma 1923-ban jelent meg, a címlapon Joseph G. Cannonnal, az Egyesült Államok képviselőházának nyugalmazott elnökével. A People-t eredetileg a Time People oldala ihlette.

Luce és Hadden Roy Edward Larsent alkalmazta (bár Larsen a Harvardon végzett, Luce és Hadden pedig a Yale-en). Miután Hadden 1929-ben meghalt, Larsen megvásárolta a Time Inc. 550 részvényét az apjától örökölt részvények eladásából származó pénzből. Bár Hadden halála után a Time Inc. legnagyobb részvényese Luce lett, aki autokratikus módon irányította a médiakonglomerátumot, és a huszadik századi média meghatározó alakjává vált, “jobbján Larsen állt” (Elson 1985). A Time Inc. második legnagyobb részvényese. Larsen 1929-ben a Time Inc. igazgatójává és a Time Inc. alelnökévé is kinevezték.”

Elson (1985) szerint “Roy Edward Larsen a Time Inc. fejlődésében Luce után a második legnagyobb szerepet játszotta”. Raymond Fielding (1977) azt is megjegyezte, hogy Larsen “eredetileg a Time terjesztési igazgatója, majd vezérigazgatója, később a Life kiadója, sok éven át a Time, Inc. elnöke volt, és a vállalat hosszú történetében Luce után a legbefolyásosabb és legfontosabb személyiség” (Fielding 1977).

Luce 1967-ben bekövetkezett halálakor a Time Inc. részvényei, amelyek Luce tulajdonában voltak, Curtis Prendergast (1986) szerint mintegy 109 millió dollárt értek, és évente több mint 2,4 millió dollár osztalékbevételt hoztak neki. A Larsen család Time Inc. részvényeinek értéke az 1960-as években körülbelül 80 millió dollárt ért, és Larsen egyszerre volt a Time Inc. igazgatója és a végrehajtó bizottság elnöke, majd 1979 közepéig a Time Inc. igazgatótanácsának alelnöke. A The New York Times 1979. szeptember 10-i száma szerint “Larsen úr volt az egyetlen alkalmazott a vállalat történetében, aki felmentést kapott a 65 éves korban történő kötelező nyugdíjba vonulás politikája alól.”

Miután a Time magazin 1923 márciusában elkezdte kiadni heti számait, Larsen képes volt növelni a példányszámot azáltal, hogy világszerte felhasználta az amerikai rádiót és mozikat a Time magazin és a Time Inc. által kiszolgált amerikai vállalati érdekek politikájának népszerűsítésére. Fielding (1977) szerint “Larsen már 1924-ben bevitte a Time-ot a még gyerekcipőben járó rádiózásba a “Pop Question” című, 15 perces, fenntartható kvízműsor sugárzásával, amely 1925-ig fennmaradt”. Majd “1928-ban … Larsen vállalta egy 10 perces, rövid hírösszefoglalókból álló, a Time magazin aktuális számaiból merített heti 10 perces műsorsorozat sugárzását … amelyet eredetileg 33 állomáson sugároztak az Egyesült Államokban.” (Fielding 1977)

Larsen ezután megszervezte, hogy a Columbia Broadcasting System (CBS) egy 30 perces, “The March of Time” című rádióműsort sugározzon 1931. március 6-tól. “The March of Time” című rádióműsora minden héten a heti hírek dramatizálását mutatta be a hallgatóknak. E rádióműsor eredményeként a Time magazin “olyan milliók figyelmét keltette fel, akik korábban nem tudtak a létezéséről” (Elson 1985), és ez a magazin példányszámának növekedéséhez vezetett az 1930-as években. 1931 és 1937 között Larsen “The March of Time” című rádióműsorát a CBS rádióban sugározták, 1937 és 1945 között pedig a National Broadcasting Corporation (NBC) rádióban, kivéve az 1939 és 1941 közötti időszakot, amikor nem sugározták.

A Time 1989-ben a Time Warner része lett, amikor a Warner Communications és a Time, Inc. egyesült. 2000 óta a magazin az AOL Time Warner része, amely ezt követően 2003-ban visszatért a Time Warner névre.

A Time Online, az internetes változat, az 1923-as első szám óta megjelent összes magazin (és címlap) archívumát tartalmazza.

Stílus

A Time-nak mindig is megvolt a maga írói stílusa, amelyet a leghíresebb módon Wolcott Gibbs parodizált 1938-ban a The New Yorker egyik cikkében: “Visszafelé futottak a mondatok, amíg fel nem pörgött az elme. … Hogy mindennek hol lesz vége, azt Isten tudja.” A szüntelenül fordított mondatok, a “gyöngyszemű mágnások” és a “nagyszerű és jó barátok” korai napjai azonban már régen eltűntek.

A Time a jellegzetes piros szegélyéről is ismert, amely a magazin 80 éves történetében csak egyszer változott – a röviddel az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i támadások után megjelent számban, amely a gyász jeleként fekete szegélyt kapott.

A Time formátuma, amely a hírmagazinok között szabványossá vált, nagyszámú rövid cikkből áll, amelyek az aktuális eseményekkel kapcsolatos általános érdekű és hírértékű információkat foglalják össze. A cikkeket részlegek szerint szervezik, amelyek olyan területeket foglalnak magukban, mint a művészetek, könyvkritikák, üzlet, oktatás, jog, orvostudomány, vallás, tudomány, sport, valamint nemzeti és nemzetközi ügyek. Az anyagok illusztrálására széles körben használnak fényképeket.

A magazin eddig csak egyetlen hivatalos vezércikket jelentetett meg, 1974-ben, amelyben Richard Nixon elnök lemondását követelte.

Kontrasztok

Meglehetősen gondtalan és szórakoztató jellegű megközelítése ellenére a Time is részt vett a vitákban.

Az egyik nevezetes vita 1994 nyarán alakult ki. Miután O.J. Simpsont letartóztatták a felesége és annak barátja állítólagos meggyilkolásáért, több kiadvány is közölte a fényképét. Nevezetesen a Time egy olyan kiadványt jelentetett meg, amely módosított arcképet tartalmazott, sötétebbre festve a bőrét és csökkentve a rab azonosító számának méretét (Time, 1994. június 24.). Ez a Newsweek változatlan képe mellett jelent meg az újságárusoknál. A kisebbségi jogvédő csoportok felháborodása következett. A Time illusztrátora, Matt Mahurin volt az, aki megváltoztatta a képet, később azt mondta, hogy “művészibbé , meggyőzőbbé akarta tenni.”

Az év embere

A magazin nyolcvan éve alatt a leghíresebb funkciója az év embere (korábban az év embere) címlapsztori, amelyben a Time elismeri azt az egyént vagy egyének csoportját, aki jó vagy rossz irányban a legnagyobb hatással volt az év híreire.

A cím ellenére a díjazott nem feltétlenül személy – 1983-ban például a személyi számítógépet ismerték el “Az év gépe”-ként.

Történet

Az “Év embere” kiválasztásának hagyománya 1927-ben kezdődött, amikor a Time szerkesztői azon gondolkodtak, hogy miről írhatnának egy csendes hírhéten. Elsősorban az év eleji szerkesztői szégyent próbálták orvosolni, amikor a magazin nem tette címlapra Charles Lindbergh repülőt történelmi jelentőségű atlanti-óceáni repülését követően. Az év végén azzal az ötlettel álltak elő, hogy Charles Lindbergh legyen az “Év embere” címlapsztorija.”

Azóta minden év végén egy személyt, egy embercsoportot (akár egy kiválasztott személyekből álló csapatot, akár egy demográfiai kategóriát), vagy két különleges esetben egy találmányt és a Föld bolygót választanak ki egy különszámba. 1999-ben a címet az Év személyére változtatták.

Az átnevezett díjat azonban csak nők nyerték el 2002-ben, akiket “The Whistleblowers” néven ismertek el, 2005-ben pedig Bill Gatesszel és Bonóval közösen Melinda Gates. Négy nő kapta meg a címet, amikor még az Év embere volt: Corazon Aquino 1986-ban, II. Erzsébet királynő 1952-ben, Soong Mei-ling 1937-ben és Wallis Simpson 1936-ban. A nők azonban több csoportba is bekerültek: 1956-ban a “Magyar szabadságharcosok”, 1960-ban az “Amerikai tudósok”, 1966-ban a “Baby boomerek”, 1969-ben a “Közép-amerikaiak” és természetesen 1975-ben az “Amerikai nők”.

1927 óta az Egyesült Államok minden elnöke legalább egyszer “Az év embere” volt, Calvin Coolidge, Herbert Hoover és Gerald Ford kivételével.

A Time 1999. december 31-i száma Albert Einsteint nevezte meg az évszázad emberének. Franklin D. Rooseveltet és Mohandas Gandhit választották második helyezettnek.

A magazin Time for Kids című, általános és középiskolásoknak szóló kiadványa elkezdte megválasztani az “év emberét”, függetlenül a fő magazin választásától. 2005-ben a Harry Potter-szerzőt, J. K. Rowlingot nevezték meg.

Az év embere

• 1927: Charles Lindbergh (1902-1974) (az első választott személy)
• 1928: Walter Chrysler (1875-1940)
• 1929: Owen Young (1874-1962)
• 1930: Mahatma Gandhi (1869-1948)
• 1931:
• 1932: Pierre Laval (1883-1945)
• 1932: Franklin Delano Roosevelt (1882-1945)
• 1933: Franklin Delano Roosevelt (1882-1945)
• 1933: Johnson (1882-1942)
• 1934: Hugh Johnson (1882-1942)
• 1934: Franklin Delano Roosevelt (1882-1945) (2. alkalom)
• 1935: I. Hailé Szelasszié (1892-1975)
• 1936: Wallis Simpson (1896-1986) (az első megválasztott nő)
• 1937: Csang Kaj-sek (1887-1975) és Soong May-ling (1898-2003) (első választott pár)
• 1938: Adolf Hitler (1889-1945)
• 1939: Joszif Sztálin (1879-1953)
• 1940: Winston Churchill (1874-1965)
• 1941: Franklin Delano Roosevelt (1882-1945) (3. alkalommal)
• 1942: Joszif Sztálin (1879-1953) (2. alkalom)
• 1943: George Marshall (1880-1959)
• 1944: Dwight Eisenhower (1890-1969)
• 1945: Harry Truman (1884-1972)
• 1946: James F. Byrnes (1879-1972)
• 1947: George Marshall (1880-1959) (2. alkalom)
• 1948: Harry Truman (1884-1972) (2. alkalom)
• 1949: Winston Churchill (1874-1965) (2. alkalommal) (“A fél évszázad embere”)
• 1950: “The American Fighting-Man” (az első kiválasztott “absztrakt”)
• 1951: Mohammed Moszadegh (1882-1967)
• 1952: Erzsébet királynő (sz. 1926)
• 1953: Konrad Adenauer (1876-1967)
• 1954: John Dulles (1888-1959)
• 1955: Harlow Curtice (1893-1962)
• 1956:
• 1957: “Magyar szabadságharcosok”
• 1957: Hruscsov (1894-1971)
• 1958: Charles de Gaulle (1890-1970)
• 1959: Dwight Eisenhower (1890-1969) (2. alkalom)
• 1960: “Glaser, Willard Libby, Robert Woodward, Charles Draper, William Shockley, Emilio Segre, John Enders, Charles Townes, George Beadle, James Van Allen és Edward Purcell)
• 1961: Kennedy (1917-1963)
• 1962: János XXIII. pápa (1881-1963)
• 1963: (1929-1968)
• 1964: Martin Luther King Jr: Lyndon Johnson (1908-1973)
• 1965: Lyndon Johnson (1908-1973)
• 1965: (1914-2005)
• 1966: William Westmoreland (1914-2005)
• 1966: William Westmoreland (1914-2005)
• 1966:
• 1967: “Baby Boomers-Twenty-Five and Under”
• 1967: Lyndon Johnson (1908-1973) (2. alkalom)
• 1968: “Az űrhajósok”: (sz. 1928), Jim Lovell (sz. 1928), William Anders (sz. 1933)
• 1969: “A középső amerikaiak”
• 1970: Willy Brandt (1913-1992)
• 1971: Willy Brandt (1913-1992)
• 1971: Willy Brandt (1913-1992)
• 1971: Nixon (1913-1994)
• 1972: Richard Nixon (1913-1994)
• 1972: Nixon (1913-1994) (2. alkalom) és Henry Kissinger (sz. 1923)
• 1973: John Sirica (1904-1992)
• 1974: Faisal király (1906-1975)
• 1975: “Amerikai nők” (képviselik: Betty Ford, Carla Hills, Ella Grasso, Barbara Jordan, Susie Sharp, Jill Conway, Billy Jean King, Susan Brownmiller, Addie Wyatt, Kathleen Byerly, Carol Sutton és Alison Cheek)
• 1976: Jimmy Carter (sz. 1924)
• 1977: (1918-1981)
• 1978: Anwar Sadat (1918-1981)
• 1978: Anwar Sadat (1918-1981)
• 1978: Anwar Sadat (1918-1981): Deng Xiaoping (1904-1997)
• 1979: Reagan (1911-2004)
• 1981: Ronald Reagan (1911-2004)
• 1981: Lech Wałęsa (sz. 1943)
• 1982:
• 1983: A számítógép (az első nem emberi “absztrakt” választott)
• 1983: Ronald Reagan (1911-2004) (2. alkalommal) és Jurij Andropov (1914-1984)
• 1984: Peter Ueberroth (sz. 1937)
• 1985: Deng Xiaoping (1904-1997) (2. alkalommal)
• 1986: Aquino Corazón (szül. 1933)
• 1987: Deng Dzseng (sz:
• 1988: Veszélyeztetett Föld (“Az év bolygója”)
• 1989: Mihail Szergejevics Gorbacsov (sz. 1931)
• 1988: Veszélyeztetett Föld (“Az év bolygója”)
• 1989: Gorbacsov (sz. 1931) (2. alkalom)
• 1990: George H. W. Bush (sz. 1924)
• 1991: Ted Turner (sz. 1938)
• 1992: Bill Clinton (sz. 1946)
• 1993: “A béketeremtők:” Nelson Mandela (sz. 1918), F. W. de Klerk (sz. 1936), Jasszer Arafat (1929-2004) és Yitzhak Rabin (1922-1995)
• 1994: János Pál pápa (1920-2005)
• 1995: Newt Gingrich (sz. 1943)
• 1996:
• 1997: David Ho (sz. 1952)
• 1997: David Ho (sz. 1952)
• 1997: Andy Grove (sz. 1936)
• 1998: Bill Clinton (sz. 1946) (2. alkalommal) és Kenneth Starr (sz. 1946)
• 1999: Jeffrey P. Bezos (sz. 1964)
• 2000: Bush (sz. 1946)
• 2001: (sz. 1944)
• 2002: Rudolph Giuliani (sz. 1944)
• 2002: “The Whistleblowers:” a Worldcomtól (sz. 1963), Sherron Watkins az Enrontól (sz. 1959) és Coleen Rowley az FBI-tól (sz. 1954)
• 2003: Az “Amerikai katona” (2. alkalom)
• 2004: George W. Bush (sz. 1946) (2. alkalom)
• 2005: “A jó szamaritánusok”: Bono (sz. 1960), Bill Gates (sz. 1955) és Melinda Gates (sz. 1964)

Vita

Az “Év embere” címet gyakran tévesen kitüntetésnek tekintik. Sokan, köztük az amerikai média egyes tagjai, továbbra is tévesen azt az elképzelést tartják fenn, hogy az “Év embere” pozíció egy jutalom vagy díj, annak ellenére, hogy a magazin gyakran ennek ellenkezőjét állítja. A félreértés részben abból a tényből ered, hogy sok csodálatra méltó ember kapta meg ezt a címet – talán a többség. Így az újságírók gyakran úgy jellemzik az év új személyét, mint aki “beállt a korábbi győztesek sorába”, mint például Martin Luther King, Jr. Kevésbé ismert az a tény, hogy olyan emberek, mint Adolf Hitler és Joszif Sztálin is megkapták a címet a világra gyakorolt hatásukért.

Az Egyesült Államokban hatalmas visszhangja volt a közvéleménynek, miután a Time 1979-ben Khomeini ajatollahot nevezte meg az “Év emberének”. Azóta a Time általában tartózkodik az ellentmondásos jelöltek kiválasztásától. Bár alkalmanként ez a stratégia visszafelé sült el.

A Time 2001-ben – a 2001. szeptember 11-i merényleteket követően – Rudolph Giuliani, New York polgármestere volt az év embere. Az eredmény némileg ellentmondásos volt; sokan úgy gondolták, hogy Giuliani megérdemelte, de sokan mások úgy vélték, hogy a kiválasztás szabályai (“az az egyén vagy egyének csoportja, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az év híreire”, ami nem feltétlenül jelenti az év legjobb emberét) nyilvánvalóvá tették Oszama bin Ladent.

Érdekes megjegyezni, hogy az a szám, amely Rudolph Giulianit az “Év emberének” nyilvánította, tartalmazott egy cikket, amely megemlítette a Time korábbi döntését, miszerint 1979-ben Khomeini ajatollahot választották az “Év emberének”, valamint Hitler 1999-es elutasítását az “Évszázad emberének”. A cikk mintha azt sugallta volna, hogy Oszama bin Laden erősebb jelölt volt az “Év embere” címre, mint Giuliani, Hitler pedig erősebb jelölt volt az “Évszázad embere” címre, mint Albert Einstein, de végül nem választották őket, mivel a magazin szerint “negatív” hatással voltak a történelemre.

A tekintélyes újságok beszámolói szerint a Time szerkesztői gyötrődtek a választás miatt, és okkal tartottak attól, hogy az al-Kaida vezetőjének kiválasztása sértheti az olvasókat és a hirdetőket. Bin Laden már október 1-jén, november 12-én és november 26-án is szerepelt a címlapokon. Sok olvasó elégedetlenségét fejezte ki a gondolat miatt, hogy ismét a címlapon lássák az arcát. Végül Giuliani kiválasztása miatt egyesek azt kifogásolták, hogy a Time nem tartotta be a saját deklarált normáit.

Az elmúlt években az “Év személye” címlapra való választásokat is kritizálták, hogy túlságosan “amerikacentrikusak”, ami eltér a külföldi politikai vezetők és gondolkodók elismerésének eredeti hagyományától. Amíg Bono 2005-ben meg nem kapta a címet, a Time több mint egy évtizeden át nem ismert el nem amerikai személyt.

Az “Év embere” internetes szavazáson Mick Foley profi pankrátort (1998-ban) és Masashi Tashiro japán televíziós előadót (2001-ben) is blokkszavazatokkal választották az “Év emberének” (ezeket a szavazási eredményeket a Time később érvénytelennek minősítette).

Time For Kids

A fiatal riporterek által írt Time For Kids (TFK) a Time egyik divíziós magazinja, amely kifejezetten gyermekek számára jelenik meg, és elsősorban az általános iskolák osztálytermeiben terjesztik oktatási eszközként. A TFK tartalmaz néhány országos hírt, a “Hét rajzfilmjét”, valamint különféle, a populáris kultúrával kapcsolatos cikkeket, amelyek az amerikai fiatalokat érdekelhetik. A környezetvédelemmel foglalkozó éves számot az amerikai iskolai tanév vége felé terjesztik. A kiadvány elöl-hátul alig haladja meg a 15 oldalt.

• Elson, Robert. 1985. Time Inc: Egy kiadóvállalat intim története 1923-1941. New York: Scribner. ISBN 0689100779
• Fielding, Raymond. 1977. Az idő menetelése, 1935-1951. New York: Oxford University Press. ISBN 0195022122
• Prendergast, Curtis. 1986. A Time Inc. világa: Egy változó vállalat intim története 1960-1989. New York: Atheneum. ISBN 0689113153
• Time címlap 1994. június 24. O.J. Simpson módosított képével

All links retrieved március 12, 2020.

• Time online