A trigger warning olyan figyelmeztetés, hogy egy mű olyan írásokat, képeket vagy fogalmakat tartalmaz, amelyek egyesek számára nyomasztóak lehetnek. A kifejezés és a koncepció a nők elleni erőszakot tárgyaló feminista honlapokról származik, majd elterjedt más területeken is, például a nyomtatott médiában és az egyetemi kurzusokon. Bár széles körben elismert tény, hogy bármilyen látvány, hang, szag, íz, érintés, érzés vagy érzés kiváltó ok lehet, a kiváltó okokra vonatkozó figyelmeztetéseket leggyakrabban az anyagok viszonylag szűk körére, különösen a szexuális visszaélésekkel és mentális betegségekkel (például öngyilkosság, étkezési zavarok és önkárosítás) kapcsolatos tartalmakra alkalmazzák.
Richard McNally, a Harvard Egyetem pszichológiaprofesszora az egyetemi oktatókat óva intette a trigger warningok széles körű alkalmazásától, és megjegyezte, hogy “a trigger warningok célja, hogy segítsenek a túlélőknek elkerülni a traumájukra való emlékeztetést, ezáltal megelőzve az érzelmi kellemetlenségeket. Az elkerülés azonban erősíti a PTSD-t. Ezzel szemben a kiváltó okoknak és az általuk kiváltott emlékeknek való szisztematikus kitettség a leghatékonyabb eszköz a rendellenesség leküzdésére”.” Hasonlóképpen Metin Basoglu, a traumakutatásra szakosodott pszichiáter szerint “az elkerülés kultúrájának bátorítása helyett a kitettséget kellene bátorítani. A legtöbb trauma áldozata kerüli azokat a helyzeteket, amelyek az élményre emlékeztetik. Az elkerülés tehetetlenséget jelent, a tehetetlenség pedig depressziót. Ez nem jó”. Hasonlóképpen Edna Foa klinikai pszichológus is figyelmeztetett: “Ha úgy teszünk, mintha nem tudnák kezelni a nyomasztó gondolatokat, azt a nem hasznos üzenetet közvetítjük, hogy nem erősek”. Darby Saxbe pszichológus arra figyelmeztetett, hogy a trigger warningok “azt az üzenetet közvetítik, hogy maga a nyelv ártani fog, és ez egyszerűen nem igaz.”
A trigger warningok alkalmazásának hatásait közvetlenül értékelő tanulmányban azt találták, hogy azok körében, akik jelenleg nem éltek át trauma hatásait, a trigger warningok alkalmazása valamelyest növelte a résztvevők szorongását egy potenciálisan nyugtalanító tartalmú szövegrészlet olvasása után, de csak azok esetében, akik támogatták azt a meggyőződést, hogy a szavak pszichológiai kárt okozhatnak. A figyelmeztetések csökkentették a résztvevők saját és mások természetes pszichológiai ellenálló képességének megítélését is (azt az elképzelést, hogy a traumatikus élmények közel egyetemes volta és a rövid távú akut stresszreakció lehetősége ellenére a traumát átélő személy végül rendbe jön). Egy második tanulmány hasonlóképpen nem talált bizonyítékot arra, hogy a trigger warningok hasznosak lennének a traumát túlélők számára, azon résztvevők számára, akik saját bevallásuk szerint poszttraumás stresszbetegséget (PTSD) diagnosztizáltak, vagy azon résztvevők számára, akik valószínűsíthetően PTSD-nek minősültek, míg jelentős bizonyítékot találtak arra, hogy a trigger warningok ellenterápiásan megerősítik a túlélők azon nézetét, hogy a trauma központi szerepet játszik identitásukban (összhangban a korábbi bizonyítékokkal, amelyek szerint a személyes pszichológiai ellenálló képességbe vetett alacsony hit a jövőbeni PTSD kialakulásának kockázati tényezője.).
Jay Caspian Kang újságíró és regényíró azzal vádolta ezeket a figyelmeztetéseket, hogy “egy irodalmi művet a legcsúnyább cselekménypontjaira redukálnak”. Amanda Marcotte kritizálta a trigger warningokat, amelyek “kevésbé a megelőző mentális egészségügyi ellátásról, mint inkább a liberális bizonyítványok társadalmi jelzése”
A felsőoktatásbanSzerkesztés
Az Amerikai Egyetemi Professzorok Szövetsége kiadott egy jelentést, amely kritizálta a trigger warningokat az egyetemi kontextusban, kijelentve, hogy “Az a feltételezés, hogy a diákokat inkább védeni kell, mint kihívást jelenteni az osztályteremben, egyszerre infantilizáló és anti-intellektuális”. Angus Johnston, a New York-i Városi Egyetem amerikai diákaktivizmus és társadalmi mozgalmak történészprofesszora szerint a trigger warningok a “jó pedagógia” részét képezhetik, megjegyezve, hogy a potenciálisan kiváltó anyaggal találkozó diákok “egész emberként, sokféle tapasztalattal érkeznek, és az utazás, amelyen együtt megyünk végig, időnként fájdalmas lehet. Nem elkényeztetés, ha ezt elismerjük. Sőt, épp ellenkezőleg”. Joan Bertin, a National Coalition Against Censorship igazgatója azzal érvelt, hogy ” a trigger warningok kontraproduktívak az oktatási folyamat szempontjából.”
2014-ben az UC Santa Barbara diákjai határozatot fogadtak el, amelyben támogatták a kötelező trigger warningokat az olyan órákon, amelyek potenciálisan felkavaró anyagokat tartalmazhatnak. A professzorok kötelesek lennének figyelmeztetni a diákokat az ilyen anyagokra, és lehetővé tennék számukra, hogy kihagyják azokat az órákat, amelyek miatt kényelmetlenül érezhetik magukat. A Texas A&M Egyetem egyik professzora szerint “a trigger warningok célja nem az, hogy a diákok elkerüljék a traumatikus tartalmakat, hanem az, hogy felkészítsék őket azokra, és szélsőséges körülmények között alternatív tanulási módokat biztosítsanak.”
2016-ban a Chicagói Egyetem levelet küldött, amelyben üdvözölte az új egyetemi hallgatókat; megerősítette a sokszínűség, az udvariasság és a tisztelet iránti elkötelezettségét; és tájékoztatta őket, hogy az egyetem “az akadémiai szabadság iránti elkötelezettsége azt jelenti, hogy nem támogatjuk az úgynevezett ‘trigger warningokat'”, nem mondjuk le a vitatott előadókat, és nem “helyeseljük az intellektuális ‘biztonságos terek’ létrehozását, ahol az egyének visszavonulhatnak a sajátjukkal ellentétes gondolatok és elképzelések elől.”