Az ókori egyiptomiak különböző okokból készítettek állatmúmiákat. Voltak olyan háziállatok, amelyeket elhunyt gazdájuk mellé temettek, vagy más olyan állatok, amelyek különleges jelentőséggel bírtak az őket körülvevő emberek számára. Néhány mumifikálódott állatot a túlvilági embereknek szántak ételáldozatként. Sok mást azért hoztak létre, hogy szent áldozatként szolgáljanak az isteneknek, akik az ókori Egyiptomban gyakran öltöttek állati alakot, többek között macskák, tehenek, sólymok, békák, páviánok és keselyűk.
Az ez utóbbi célból mumifikált állatokat szent helyeken lehetett megvásárolni vagy elcserélni. Az őket megvásárló emberek gyakran átadták őket egy papnak, aki aztán az állatok gyűjteményeit az isteneknek szánt ajándékként elásta. Ez a gyakorlat, hasonlóan a templomi áldozati gyertyagyújtáshoz, olyannyira elterjedt volt az ókori Egyiptomban, hogy az állatok mumifikálása nagyüzemmé nőtte ki magát. A régészek 30 katakombát találtak Egyiptomban, amelyek mindegyike egy-egy állatnak volt szentelve, és mindegyik padlótól a plafonig tele volt múmiákkal, összesen több millióra tehető a számuk.
A Manchester Museum és a Manchesteri Egyetem kutatói a maga nemében a legnagyobb tanulmányban röntgensugarak és CT-vizsgálatok segítségével több mint 800 ókori egyiptomi állatmúmiát vizsgáltak meg, amelyek közül sok már brit múzeumokban található. A vizsgált állatok a madaraktól a macskákon át a krokodilokig terjedtek, a kettő között pedig sok más állat is volt. Míg a múmiák egyharmada teljes állatok jól megőrződött maradványait tartalmazta, a kutatók a múmiák másik harmadában csak részleges maradványokat találtak. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a múmiák egyharmadából minden csont vagy egyéb állati maradvány hiányzott, a vászoncsomagolásokat olyan tárgyakkal tömték ki, mint sár, botok, tojáshéj és toll.
Mint Dr. Lidija McKnight, a Manchesteri Egyetem egyiptológusa a BBC Newsnak elmondta: “Mindig is tudtuk, hogy nem minden állati múmia tartalmazza azt, amire számítottunk, de úgy találtuk, hogy körülbelül egyharmaduk egyáltalán nem tartalmaz állati anyagot”. McKnight és kollégái becslése szerint mintegy 70 millió ilyen múmiát állítottak elő 1200 év alatt, nagyjából Kr. e. 800-tól a római korig, amely Kr. u. 400 körül ért véget. Úgy vélik, az állati mumifikálás iparág volt, speciális tenyésztési programmal a különböző állatfajok számára, amelyek közül sokukat még fiatal és kicsi korukban ölték meg. Végül, az ipari méretű művelet ellenére a kutatók úgy vélik, hogy az állati múmiák iránti nagy kereslet meghaladhatta a kínálatot.
Az egész tehát egy hatalmas átverés volt? A kutatók szerint nem; szerintük a múmiákat eltemető emberek valószínűleg tudták, hogy azok hamisítványok, vagy legalábbis csak részleges maradványokat tartalmaznak. Sőt, sok felhasznált anyagot (például a tojáshéjat és a tollakat) ugyanolyan fontosnak tarthatták, mint magukat az állatokat. Ahogy McKnight elmagyarázza: “Azért voltak különlegesek, mert szoros kapcsolatban álltak az állatokkal – még akkor is, ha nem maguk az állatok voltak. Tehát nem gondoljuk, hogy hamisításról vagy hamisításról van szó.”
A kutatáshoz kapcsolódóan idén ősszel a manchesteri múzeumban kiállítás nyílik az állatmúmiákról, abban a reményben, hogy megvilágítja az ókori egyiptomi kultúrának ezt a kevéssé látott aspektusát. Az elmúlt néhány évben egy kísérleti program részeként McKnight és kutatótársai saját állatmúmiákat is készítettek. Az állatbarátoknak azonban nem kell aggódniuk: Az új múmiák többnyire madarak, amelyek mind természetes halált haltak.