Tudnivaló gyógynövény: Sóska

Francia sóska
Genus: Zóna 6-10

Kerti sóska
Nemzetség: Rumex scutatus
– Zóna 6-10

Kerti sóska
Nemzetség: R. acetosa
– Zóna 3-9

A sóska egykor levesek, pörköltek, saláták és mártások gyakori összetevője volt, de évszázadokra eltűnt a használatból. Most ez az elragadó, leveles zöld növény újra visszakerül a kertekbe és a konyhákba, ahol minden tavasszal élvezhetjük ínycsiklandó ízét és jó táplálkozását.
A sóska és rokonai, a dokkok, a Rumex család tagjai, főként a mérsékelt éghajlatú területeken találhatók szerte a világon. Bár sok Rumex-faj az Egyesült Államokban gyomnövénynek számít, a sóska régóta termesztik konyhai fűszernövényként, amelyet citromos íze miatt értékelnek.
Az európaiak a kerti sóska (R. acetosa) – hosszú, nyíl alakú levelekkel rendelkező évelő növény – termesztését és használatát a középkorban Olaszországban és Franciaországban kifejlesztették az enyhébb ízű, kerek levelű fajtát (R. scutatus), amelyet ma francia sóska néven ismernek. A francia sóska a 16. század vége felé vált népszerűvé Angliában, és a 17. századra ez lett a kedvelt forma.

– Friss sóska mártás halakhoz

Sóska a konyhában

A francia és a kerti sóska fanyar, citromos íze egyaránt az oxálsav jelenlétének köszönhető. Az ízületi gyulladásban vagy vesekövességben szenvedők csak kis mennyiségben fogyasszák, mivel az oxálsav súlyosbíthatja ezeket az állapotokat. A fűszernövény íze kora tavasszal a legjobb, és a szezon előrehaladtával egyre keserűbbé válik. A zsenge, fiatal leveleket salátákhoz, a nagyobb leveleket pedig levesekhez, pörköltekhez és mártásokhoz használjuk. A sóska a kecskesajtot, a tojást és a baromfit is kiegészíti.
A sóska régóta ismert, hogy ehető és gyógyhatású. Mielőtt a csomagolt készételek és a hozzáértő orvosi kezelés széles körben elérhetővé vált, a ház asszonyának mindent tudnia kellett a családja ellátásáról. A legtöbb szakácskönyv 1900 előtt nemcsak főzési recepteket tartalmazott, hanem a növények termesztésére és a gyógyszerkészítésre vonatkozó utasításokat is. A sóska gyakran szerepel ezekben a korai szakácskönyvekben, különösen a középkorban, amikor az egyház előírta, hogy a “böjti napokon” – az év körülbelül egyharmadán – nem szabad húst enni, így a sóska és más zöldségekből készült levesek és tojásételek népszerűek voltak. Az autentikus receptet lásd a jobb oldali “Egy böjtnapi leves” című fejezetben.

Sóska: A C-vitaminban gazdag sóska évszázadokon át nagyra becsülték, mert képes volt megelőzni a skorbutot, amely súlyos, sőt életveszélyes probléma volt, amikor friss gyümölcsök és zöldségek nem álltak rendelkezésre. Az angol orvos, Culpeper (1826) a sóska fogyasztását ajánlotta “minden gyulladás és vérmelegség hűtésére”, “a túlfűtött lelkek felfrissítésére”, “a szomjúság oltására és az étvágy felkeltésére”. A juhsólyom (R. acetosella) a 20. század elején rákgyógyszerként reklámozott Essiac gyógynövénykeverék egyik összetevője; a növény mérgező lehet a haszonállatokra.

Sólyom a kertben

A sóska számos konyhai recept központi eleme volt, majd úgy tűnt, hogy teljesen eltűnik. Miért? A betakarítás után azonnal fel kell használni, ezért ritkán jelenik meg a piacokon. A megbízható ellátáshoz saját magot kell termeszteni, de ez nagyon egyszerű.
Fagyveszély után tavasszal közvetlenül a kertben, teljes napsütésben vagy részleges árnyékban vethetjük el a magokat. Vagy ősszel, két héttel az első fagy időpontja előtt vethetjük el. A magok körülbelül 10 nap alatt csíráznak ki. Amikor a palánták 2 hüvelyk magasak, ritkítsa őket 18 hüvelyk távolságra egymástól. Gyakran szedje le a fiatal leveleket; ne hagyja, hogy a növények virágozzanak és magot hozzanak, mert ez lelassítja a további levelek növekedését. A kerti sóska fagytűrő; a francia sóska a 6. és annál melegebb zónában telel át. Az én 6-os zónájú kertemben gyakran találom télen, enyhe hóval körülvéve.

Egy böjtnapi leves

Vegyük a spenótot, a sóskafüvet, a cseresznyét és a salátát, és aprítsuk fel egy kicsit; majd barnítsunk meg egy kis vajat, és tegyük bele a fűszernövényeket, folyamatosan kevergetve, hogy ne égjenek meg; azután, ha forró víz van a tűzön, tegyél bele nagyon kevés borsot és sót, egy egész szegfűszeggel megszurkált hagymát, egy szeletekre vágott és nagyon keményre szárított francia zsemlét, néhány fehérített és finomra aprított pisztáciamagot, és hagyd az egészet együtt forrni; Ezután verjük fel nyolc tojás sárgáját egy kevés fehérborral és egy citrom levével; keverjük össze a levesünkkel, pirítsunk meg egy egész zsemlét, és tegyük a tányér közepére, öntsük rá a levest; díszítsük a tányérunkat tíz-tizenkét főtt tojással és leforrázott spenóttal.
-A The Compleat Housewife or Accomplished Gentlewoman’s Companion by Eliza Smith (1758)

Did You Know

Az, amit mi fás sóska néven ismerünk, egyáltalán nem a Rumex család tagja, hanem az Oxalis. Az erdei sóska, egy vonzó erdei vadvirág, a virágoskertbe való, nem pedig a konyhai vagy gyógyászati készítményekbe.

Mercy Ingraham, nyugdíjas ápolónő, szabadföldi főzőtanár, aki Kelet-Pennsylvaniában él, kertészkedik és főz.

Eredetileg megjelent: 2009. április/május