Tulipán | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Kultivált tulipán – Floriade 2005, Canberra
|
||||||||||||
Tudományos besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
Szöveg |
Tulipán. a virágos növények családjába, a Liliaceae családba tartozó Tulipa nemzetségbe tartozó hagymás növények több ezer fajtájának és mintegy 100 fajának bármelyik tagjának köznapi neve. A kifejezést e növények bármelyikének virágaira is használják, amelyek általában színesek és gyakran harang alakúak. A mutatós virágok olyan színekben pompáznak, mint a fehér, a piros, a barna, a sárga és a mélylila, a tulipánok nagyon népszerűek mint kertek dísznövényei, cserepes növények és vágott virágok.
Míg a virágok a tulipánfajok egyéni szaporodási célját szolgálják, az emberek számára a felértékelődött esztétikai szépségük miatt jelentenek értéket. A XVII. században Hollandiában a tulipánok iránti lelkesedés a “tulipánmánia” néven ismert spekulációs időszakhoz vezetett, amikor az egyes fajták iránti kereslet hatalmas árakat követelt.
LEÍRÁS
A Liliaceae vagy Liliomfélék családja, amelyhez a tulipánok tartoznak, az egyszikűek családja a Liliales rendben. Az ebbe a családba tartozó növényeknek lineáris, többnyire párhuzamos erezetű levelei vannak, a virágrészek pedig hármasan helyezkednek el.
A Tulipa nemzetséget alkotó tulipánok évelő, hagymás gyökerű növények. A hagyma egy föld alatti függőleges hajtás, amelynek módosított levelei (vagy megvastagodott levélalapjai) vannak, amelyeket a nyugvó növény táplálékraktározó szervként használ.
A tulipán 10-70 centiméter magasra nő, és a növény tövében kis számú, pántos, viaszos textúrájú, általában mázas zöld levelek csoportosulnak. A virágok nagyok, három szirom- és három lepellevéllel. A termés egy száraz kapszula, amely számos lapos, korong alakú magot tartalmaz.
A tulipánfajok Dél-Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában őshonosak, keleten Anatóliától és Irántól Kína és Japán északkeleti részéig. A nemzetség diverzitásának központja a Pamír és a Hindukus hegységben, valamint Kazahsztán sztyeppéin található.
Egyes történelmi fajtáknak csíkos, “tollas”, “lángos” vagy tarka virága volt. Bár egyes modern fajták többszínű mintázatot is mutatnak, ez ma már jellemzően a tulipánvirág felső és alsó pigmentrétegének természetes változásából ered. A történelmi variegált fajták – például azok, amelyeket a holland tulipánmánia vad népszerűsége idején, a XVII. században csodáltak – finom tollas mintázatukat egy vírus, a tulipántörő potyvírus fertőzéséből nyerték. A mozaikvírust a zöld őszibarack levéltetvek, a Myzus persicae hordozza, amely rovar gyakori volt a XVII. századi európai kertekben, amelyekben az őszibarackfák gyakran szerepeltek. Bár a vírus fantasztikusan szép virágokat hoz, a növény megbetegedését és lassú pusztulását is okozza. Ma már nagyrészt kiirtották a termesztők földjeiről.
Történet
Bár a tulipánt Hollandiához kötik, mind a virág, mind a neve a Perzsa Birodalomból származik. A tulipán valójában nem holland virág, ahogy azt sokan hajlamosak hinni. A tulipán, vagy “Laleh”, ahogy perzsául hívják, egy Iránban, Afganisztánban és Közép-Ázsia egyes részein őshonos virág. A tizenhatodik században került a tulipán Európába, és onnantól kezdve az egész világ megismerte.
A világnak ez a része számos más virágfajnak és gyümölcsnek is otthont ad: A jázmin és az orchidea csak néhány ezek közül. Az őszibarack (latinul Prunus persica), a persimon és a petrezselyem éppen perzsa eredetük miatt kapta a nevét.
Európába kerülés
Nem világos, hogy ki hozta először a virágot Északnyugat-Európába. A legszélesebb körben elfogadott történet szerint Oghier Ghislain de Busbecq, I. Ferdinánd nagykövete az Oszmán Birodalom csodás Szulejmánjához 1554-ben. Egy levelében megjegyzi, hogy “mindenütt rengeteg virágot látott; nárciszokat, jácintokat és olyanokat, amelyek a török Lale-ban, nagy megdöbbenésünkre, mert majdnem tél közepe volt, a virágok számára barátságtalan évszak” (lásd Busbecq, qtd. in Blunt, 7). Érdemes megemlíteni, hogy a nárcisz (Narges) és a lale (Laleh) szavak eredetileg a perzsa nyelvből származnak. A perzsa irodalomban (klasszikus és modern) különös figyelmet szenteltek e két virágnak, konkrétan a szeretett szemet Nargeshez, a pohár bort pedig Lalehhez hasonlították.
1559-ben Conrad Gessner beszámolt arról, hogy a bajorországi Augsburgban Herwart tanácsos kertjében tulipánokat látott virágozni. A tulipán növekedési ciklusának jellegéből adódóan – ha a hagymákat ki kell venni a földből, ez általában júniusban történik, és szeptemberre újra kell ültetni őket, hogy átvészeljék a telet – Busbecq beszámolója a tulipánok feltételezett első európai észleléséről valószínűleg hamis. Bár lehetséges, kétséges, hogy Busbecq 1558 márciusi első észlelése és Gessner 1559-es leírása között sikeresen el tudta volna távolíttatni, elszállíttatni és újraültetni a tulipánhagymákat.
A tulipán európai bevezetése után a tulipán nagy népszerűségre tett szert, és az Oszmán Birodalomban a bőség és a kényeztetés jeleként mutatták be. Azt a korszakot, amikor a birodalom a leggazdagabb volt, tulipánkorszaknak, törökül Lale Devri-nek nevezik.
A másik gyakran idézett beszámoló Lopo Vaz de Sampayo, az indiai portugál birtokok kormányzójának beszámolója. Miután szégyenszemre hazahozták, miután bitorolta a jogos kormányzótól a pozícióját, Sampayo állítólag tulipánhagymákat vitt magával Srí Lankáról. Ez a történet azonban szintén nem állja meg a helyét; a tulipánok nem fordulnak elő Srí Lankán, és maga a sziget messze van attól az útvonaltól, amelyen Sampayo hajóinak haladniuk kellett volna.
Népszerűség Európában és tulipánmánia
Függetlenül attól, hogy a virág eredetileg hogyan érkezett Európába, népszerűsége gyorsan megugrott. Charles de L’Ecluse (Clusius) a felelős a tulipánhagymák elterjedésének nagy részéért a XVI. század utolsó éveiben. Ő volt a tulipánról szóló első nagy mű szerzője, amely végül 1592-ben készült el. Clusius már ekkor elkezdte megfigyelni és megjegyezni azokat a beteges színváltozatokat, amelyek a tulipánt oly csodálatossá tették. A tulipánok iránti ízlése gyorsan átragadt másokra is. Miközben a leideni egyetem orvosi karának egyik tanszékét töltötte be, Clusius egy oktatókertet és saját magánparcelláját is beültette tulipánhagymákkal. 1596-ban és 1598-ban azonban Clusiust lopások érték a kertjéből: egyetlen rajtaütés során több mint száz hagymát loptak el.
Hollandiában a XVII. században a virág áhított luxuscikké és státuszszimbólummá vált. Különleges fajtáknak egzotikus neveket adtak, vagy holland tengerészeti admirálisokról nevezték el őket. A leglátványosabb és legkeresettebb tulipánok szirmain élénk színek, vonalak és lángok jelentek meg, mivel a tulipánra jellemző vírussal, a tulipántörő potyvírussal fertőződtek meg.
A XVII. században Hollandiában, különösen 1634 és 1637 között, az új virágok iránti korai lelkesedés spekulációs őrületet váltott ki, amelyet ma tulipánmánia (tulipomania) néven ismerünk. A tulipánhagymákat akkoriban egyfajta fizetőeszköznek tekintették, és a tulipánhagymák iránti kereslet olyan csúcsot ért el, hogy egyetlen hagymáért is óriási árat kértek. Alexandre Dumas A fekete tulipán című történelmi romantikus regénye ebben a korban játszódik, amelynek központi témája, hogy az első olyan termesztő, aki valóban fekete tulipánt tud termelni, nagy pénzjutalmat és hírnevet próbál nyerni. Ez a biológiailag lehetetlen feladatnak számító fekete tulipán termesztésével kapcsolatos rajongás történelmileg pontosan megfelel annak a tulipánmániának, amelyben a regény játszódik.
Hollandiát és a tulipánokat még mindig összekapcsolják egymással. A “holland tulipán” kifejezést gyakran használják a termesztett formákra.
Modernkori fesztiválok és bemutatók
Tulipánfesztiválokat Hollandiában, Spaldingban (Anglia) és Észak-Amerikában tartanak minden májusban. A tulipánok ma már Ausztráliában is népszerűek, és a déli félteke tavaszi időszakában, szeptemberben és októberben több fesztivált is rendeznek.
A világ legnagyobb állandó tulipánkiállítása, bár a nagyközönség számára csak szezonálisan látogatható, a hollandiai Keukenhofban található.
Termesztés
A trópusi éghajlaton nem lehet a szabadban termeszteni a tulipánokat, mivel a sikeres termesztéshez hideg téli időszak szükséges. A tulipán növekedési hőmérsékletének manipulálásával azonban a termesztők “rákényszeríthetik” a tulipánokat arra, hogy a szokásosnál korábban virágozzanak.
A tulipánokat kétféleképpen lehet termeszteni: hajtatással vagy magvetéssel. Mivel az anyanövény genetikai klónjai, az offsets az egyetlen módja annak, hogy egy adott tulipánfajta állományát növelni lehessen. Ezzel szemben a tulipánok magról nem teremnek meg; a szülői tulipánok génjeinek keveredése nagyon kiszámíthatatlan. A magról nevelt tulipán általában csak futó hasonlóságot mutat azzal a virággal, amelyből a magot vették. Ez nagy lehetőségeket rejt magában az új tulipánvirágok nemesítésében, és nagy változatosságot a vadonban. A tulipántermesztőknek azonban türelmesnek kell lenniük: a hajtásoknak gyakran legalább egy évbe telik, mire megfelelő méretűre nőnek a virágzáshoz, és a magról nevelt tulipán az ültetés után öt-hét évig nem fog virágozni. A “törött” tulipánok (a mozaikvírussal fertőzött tulipánok) időnként visszaváltoznak egyszerű “nemesített” színűvé, de általában megtartják színes, fertőzött állapotukat, ha palántákból nevelik őket.
Válogatott fajok
|
. . |
|
Galéria
-
-
Tulipa tarda
-
Tulipa sylvestris Thoméból, Németország flórája, Ausztria és Svájc (1885)
-
Szelektív tenyésztéssel előállított változatos színek
-
.
Egy tulipán
-
Egy tulipán virágban
-
-
Hófehér tulipán
-
Vörös tulipán
-
Egy “rojtos” tulipán.
-
Egy dupla tulipán
-
Vörös tulipán
-
Rózsaszín tulipán a városban
-
Fehér és zöld tulipán
-
A piros fejű tulipán. tulipán
-
Tulipa fosteriana
-
Sárga tulipán
-
Vörös és sárga tulipán
-
A tulipán belseje
-
A piros tulipán feje…narancssárga tulipán
-
Lila tulipán
-
Tüzes tulipán
-
Vörös tulipán
- Tomp, Wilfrid. 1950. Tulipomania. Harmondsworth, Eng: Penguin Books.
- Clusius, C., and W. van Dijk. 1951. A Treatise on Tulips. Haarlem: Printed for the Associated Bulb Growers of Holland, by Joh. Enschedé en Zonen.
- Dash, M. 1999. Tulipomania: A világ legkívánatosabb virágának története és az általa kiváltott rendkívüli szenvedélyek. New York: Crown Publishers. ISBN 0609604392.
- Pavord, A. 1999. A tulipán. New York: Bloomsbury. ISBN 1582340137.
- Pollan, M. 2001. A vágyakozás botanikája: A világ növényszemlélete. New York: Random House. ISBN 0375501290.
Az összes link 2020. március 27-én került lekérdezésre.
- Információk 3700 tulipánnévről
Credits
A New World Encyclopedia írói és szerkesztői a New World Encyclopedia szabványainak megfelelően átírták és kiegészítették a Wikipedia szócikket. Ez a szócikk a Creative Commons CC-by-sa 3.0 License (CC-by-sa) feltételei szerint, amely megfelelő forrásmegjelöléssel használható és terjeszthető. A licenc feltételei szerint, amely mind az Újvilág Enciklopédia munkatársaira, mind a Wikimédia Alapítvány önzetlen önkéntes közreműködőire hivatkozhat, elismerés jár. A cikk idézéséhez kattintson ide az elfogadható idézési formátumok listájáért.A wikipédisták korábbi hozzászólásainak története itt érhető el a kutatók számára:
- Tulipán története
- Liliaceae története
- Hagymák története
- Tulip_mánia története
Ez a cikk története az Újvilág Enciklopédiába való importálása óta:
- A “Tulipán” története
Megjegyzés: Egyes korlátozások vonatkozhatnak az egyes képek használatára, amelyek külön licenceltek.