Uruguay, Dél-Amerika legkisebb országa a kontinens déli részén, Brazília és Argentína között, 220 kilométeres atlanti-óceáni partvonal mentén fekszik. Az országot Latin-Amerika egyik eklektikusabb társadalmaként tartják számon, amely gazdag európai örökséggel, a művészeti és kulturális látnivalók széles skálájával, valamint a régió egyik legfejlettebb oktatási rendszerével büszkélkedhet. Többek között ezeknek a jellemzőknek köszönhetően Uruguay elnyerte a “Dél-Amerika Svájca” címet. Enyhe éghajlata, szerény hegyvonulatai (Cuchilla de Haedo és Cuchilla Grande) és hívogató turisztikai látványosságai miatt Uruguay népszerű a nyugati féltekéről és Európából érkező utazók körében.
Bár Uruguay földterülete kicsi – mindössze 187 000 négyzetkilométer, Argentína és Brazília sokkal nagyobb területéhez képest -, az életminőség ebben az aprócska országban magas. Az ország 3,2 millió lakosának mintegy 90 százaléka városi környezetben él; a legtöbben közülük a fővárosban, Montevideóban laknak. Az ország büszkélkedhet a világ egyik legalacsonyabb csecsemőhalandósági rátájával, az Egyesült Államokéval megegyező várható élettartammal és a viszonylag alacsony népsűrűség mellett lenyűgöző, 97 százalékos felnőtt írástudási aránnyal. Bár az ország gazdasága a múltban időnként elmaradt szomszédaiétól, mezőgazdasági, vízenergia-, ásványkincs-, halászati és idegenforgalmi ipara fenntartotta az országot a lassú időkben. Uruguay rendkívül interaktív gazdasági és politikai kapcsolatokat ápol dél-amerikai szomszédaival és külföldi országokkal, gyakran kereskedik Brazíliával, Argentínával, az Egyesült Államokkal, Németországgal és Olaszországgal. A nemzeti valuta az uruguayi peso.
Az uruguayiak (uruguayiak) egyedülálló kultúrtörténettel rendelkeznek. Bár az állampolgárok közül sokan “fehérnek” vallják magukat, származásuk számos eredetre vezethető vissza, többek között spanyol, portugál, olasz, mesztic, indián és afrikai-uruguayi. A spanyol a hivatalos nemzeti nyelv, bár a portugál, a brazilero (spanyol-portugál keverék), az angol, a francia, a német és az olasz nyelvet széles körben beszélik Montevideo nagyvárosi területén. Ez a nyelvi sokszínűség tükröződik az Uruguayban található művészeti ágak széles skáláján, beleértve a színházat, a képzőművészetet, a zenét, az irodalmat és a költészetet. A lakosság mintegy kétharmada római katolikus; a judaizmus, a protestantizmus és más vallások teszik ki az ország egyéb vallási preferenciáit.
Mint Dél-Amerika számos más területét, az Uruguay néven ismertté vált földet egykor őslakosok, elsősorban a charruák lakták. Amikor az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti vízi utat kereső spanyol felfedezők az 1500-as években először horgonyt vetettek Uruguayban, a charruák megtámadták és megölték őket. Az Uruguay partjai mentén később érkező spanyol telepesek leigázták a charruákat, és jövedelmező földművelési és állattenyésztési területeket hoztak létre a térségben. A portugálok Brazíliából való terjeszkedése azonban veszélyt jelentett a spanyol kereskedelmi érdekekre, és a következő néhány évben folyamatos katonai harc folyt a spanyol és portugál erők között.
Uruguay a korai években több kormány befolyása alatt állt, köztük Spanyolország, Portugália, Argentína, Brazília és Nagy-Britannia. Uruguay csak 1828-ban, a Rio de Janeiróban kötött montevideói szerződés aláírásakor nyerte el véglegesen a tartós függetlenségét. Ez a Nagy-Britannia által kialkudott szerződés előírta a brazil és argentin erők végleges eltávolítását az országból, bár mindkét szomszédos országnak továbbra is korlátozott joga maradt arra, hogy beavatkozzon Uruguay polgári ügyeibe. Alkotmányt dolgoztak ki, amely az új országot Republica Oriental del Uruguay-nak, azaz Uruguayi Köztársaságnak nevezte el (a “keleti” kifejezés az országnak a kontinensen elfoglalt keleti fekvésére utalt, nem pedig bármire, ami Ázsiával kapcsolatos). Uruguay ma is ezt a hivatalos nevet viseli, bár leggyakrabban “Uruguayi Köztársaságként” vagy egyszerűen csak “Uruguayként” emlegetik. Minden évben augusztus 25-ét ünneplik a függetlenség napjaként az 1828-as szerződés emlékére.
A tizenkilencedik század hátralévő részében megnőtt az Európából érkező, farmokkal kapcsolatos bevándorlás, és Uruguay lakossága is növekedett. Az ipari forradalom kezdetén Uruguay egy sor szociális reformot kezdeményezett, amelyek közül sok akkoriban példátlan volt, különösen a foglalkoztatási feltételekkel kapcsolatban. A kormány olyan reformokat is tartalmazott, amelyek eltörölték a halálbüntetést, gyermekgondozási törvényeket vezettek be, lehetővé tették a nők választójogát, és más, az emberi jogokkal kapcsolatos kérdésekről is gondoskodtak. A progresszív változások ezen időszakát azonban számos politikai felfordulás, felkelés és gazdasági válság is jellemezte, amelyek a huszadik század első felében végig kitartottak. Ezután 1966-ban új alkotmányt hoztak létre, amelyet később felfüggesztettek, majd 1997-ben megreformáltak, és amely alapján a jelenlegi kormány működik.