Vér vérképzőszervi betegség: Csontvelő-diszplázia szindróma | Rendellenesség kezelése | Tokushukai csoport

Vér vérképzőszervi betegség: Csontvelő-diszplázia szindróma (MDS)

• A leukémia korai stádiumához közeli betegség.
• Kialakulhat a rák sugárkezelésének szövődménybetegségeként.
• Tünetei a vérszegénység, a vérzés és a fertőzéses megbetegedés.
• Az MDS-ből AML-be előrehaladó eset kedvezőtlen prognózisú.
• A csontvelőben 20% alatti blastogén MDS diagnózissal.
• A legfontosabb a QOL fenntartása a vérinfúziók számának megőrzésével.

A leukémia korai stádiumához közeli betegség.

A myelodysplasztikus szindróma (MDS) olyan betegség, hogy a csontvelőben keletkezett abnormális őssejt a daganatos stádiumban úgy növekszik, hogy a normális vérképződést tartja alatta. Az ezekből az abnormális őssejtekből növesztett és differenciált vérsejtek különböző abnormális morfológiát mutatnak (alloplasia), és többségük apoptózisba fordul, majd hatástalan erythropoiesis lesz. Ennek eredményeképpen, amikor páncitopéniás stádiumba kerül, aplasztikus anaemia differenciálódásra van szükség. Másrészt a gemmula a perifériás vérben vagy a csontvelőben jelenik meg, de a gemmula növekedése nem olyan aktív, mint az akut leukémia. Klinikai állapota bizonyos értelemben preleukémiás stádiumnak mondható. A patogenezis fokozatosan növekszik a 40-es évektől, és az idősek körében gyakori betegség, így az ország társadalmának öregedésével együtt a betegek száma is növekvő tendenciát mutat.

Kialakulhat a rák sugárkezelésének szövődményeként.

Az MDS kialakulását valószínűleg a környezeti expozíció, például a sugárzás vagy a benzol okozza. Ezen kívül ismert, hogy a másodlagos MDS a rák kezelésének szövődményeként alakul ki, általában a sugárkezelés és alkiláló szer kombinációja (lappangási idő 5-7 év), vagy a DNS topoizomeráz gátlóval kombinált kezelés (lappangási idő 2 év). Az MDS csontvelője az abnormális klónok növekedése miatt valószínűleg hipermorfózissá válik, másrészt a perifériás vér citopéniás stádiumba kerül, mivel az apoptózis rosszabbul növekszik. Azt mondják, hogy ha egy gén abnormalitása tovább kísérik ezeket az MDS abnormális klónokat, apoptózis-rezisztens akvizíciós klónok keletkeznek, majd akut myelocytás leukémia kialakulásához vezetnek.

Tünetei a vérszegénység, a vérzés és a fertőzéses megbetegedés.

A betegséget valószínűleg tünetmentesen vagy megmagyarázhatatlan krónikus vérszegénységgel találják meg. Illetve van olyan eset, amikor a betegséget akkor diagnosztizálják, amikor a perifériás vérben a gemmula jelenlétét találják az ordinárius vérvizsgálat során. Elsődleges tünetek a krónikus vérszegénység, vérzés, fertőzéses megbetegedés. Ezek a tünetek azonban aplasztikus anémiában is megfigyelhetők, így nem ezek az MDS egyedi tünetei. A vérszegénység a makrocitikus és a mikrocitikus között változik.

Az MDS-ből AML-be előretörő eset kedvezőtlen prognózisú.

Azt mondják, hogy a jóindulatú prognózisú refrakter anémia típus esetében az életévek száma körülbelül 5 év, a kedvezőtlen prognózisú típus esetében pedig nagyjából 1 év. Ez utóbbiak az akut leukémia esetei. A magas kockázatú csoportba sorolják azt az esetet , az MDS-ek közül, amelynél nagy a kockázata az akut myelocytás leukémiába (AML) való esetleges nagy arányú átmenetnek. Ez egy kedvezőtlen prognózis az az eset, amely MDS előrehaladott AML.

Diagnosztizált MDS a blastogén a csontvelőben kevesebb, mint 20%.

MDS osztályozzák több betegségtípus, És WHO osztályozás létrehozott 2000-ben általánosan használt. Ezeket a következő csoportokba sorolják; refrakter citopénia egyvonalas diszpláziával (RCUD, van RA, RN és RT), refrakter anémia gyűrűs szideroblasztokkal (RARS, van RARS és RARS-T), refrakter citopénia többvonalas diszpláziával (RCMD, van RCMD és RCMD-RS), refrakter vérszegénység többlet blastokkal-1 (RAEB-I), refrakter vérszegénység többlet blastokkal-2 (RAEB-II) és nem osztályozható MDS (MDS-U). Az 5q-szindrómát is külön határozzák meg. Ha a blastok száma a perifériás vérben vagy a csontvelőben 19%-nál kevesebb, akkor az MDS-be sorolják, de ha meghaladja a 20%-ot, akkor az akut myelocytás leukémiába (AML).

Perifériás vér bevonó kenetmintájának vizsgálata és csontvelő bevonó kenetmintájának vizsgálata A csontvelőben az aplasztikus anémiától eltérően a hipermorfózis alapvetően euplasia vagy hatástalan erythropoiesis formájában jelentkezik. Van olyan, amelyben részleges hipoplázia látható, így összetéveszthető az aplasztikus anémiával. A diszpláziás sejtek meglétét a granulált leukociták, megakariociták és eritroblasztok 3 phyletikus vonalában a perifériás vér vagy csontvelő kenet alapján értékelik. A granulált leukocitában hamis Pergel maganomália/alacsony szegmentált neutrofil, hipogranuláris vagy degranulált neutrofil és óriás neutrofil látható. A csontvelőben a megakariociták, különösen a mikro megakariociták morfológiai aberrációját ellenőrzik. Az eritroblasztokban gyűrűs szideroblasztok, internukleárisan áthidaló eritroblasztok, internukleárisan keresztkötésű eritroblasztok, túlzottan szegmentált eritroblasztok figyelhetők meg. (1. ábra) Csontvelő-flowcitometria és kromoszómavizsgálat A csontpunkció során flowcitometriát és kromoszómavizsgálatot végeznek. A flowcitometriában a gemmulák meglétét jelző alcsoportok (CD33+CD34+HLADR+) meglétét vagy nem meglétét és százalékos arányát hasonlítják össze és értékelik a kenetben lévő gemmulák konfigurációs százalékával. Klonális kromoszóma-rendellenességek (5q-, -7/7q, +8, 20q-) fennállása esetén az MDS diagnózisának bizonyossága nagyobb lesz.

A legfontosabb a QOL fenntartása a vérinfúziók számának megőrzése mellett.

A feltűnő vérszegénységet mutató esetben vérátömlesztéses terápia szükséges. Abban az esetben azonban, ha a koncentrált vörösvérsejt-transzfúziót hosszabb ideig végzik, a vastúlterhelési zavar (hemokromatózis) kockázata magasabb lesz, így a QOL fenntartása a vérátömlesztés számának megőrzésével a kezelés lényeges pontjává válik. Van olyan eset, amikor az eritropoetin adása hatékony. Neutrofil-depléció esetén a granulocita kolóniastimuláló faktor (G-CSF) adását végzik, de a G-CSF adása nagy kockázattal jár a gemmulák növekedésének stimulálására, így a G-CSF és kis mennyiségű Cylocid (AraC) kombinált alkalmazása hatékony. Az MDS-ben, mivel a DNS szerkezetének epigenetikai változásának eredménye a közelmúltbeli fejlődés során kiderült, megállapítást nyert, hogy a kontrollálatlan sejtfokozódás és a hipocitózis a DNS-metilációs kontroll elvesztése miatt következik be. Így napjainkban a DNS-metiláció-gátló, mint az azacitidin (Vidasa), a főszerepet a kezelésben. Az MDS 5q-szindróma esetén a lenalidomid (Revlimid) kifejezetten hatásos. A hosszú távú túlélési arány vérképző őssejt-transzplantáció esetén MDS esetén transzplantációs adaptációként, refrakter anaemia (RA) esetén 40-60%, RAEB esetén 20-30%.

Fig.1 Az MDS-ben látható kóros vérsejtek képe; (A) eritroblaszt-rendellenesség, (B) gyűrűs szideroblasztok, (C) neutrofil rendellenesség, (D) mikromegakariocita

.