V fordulópontok ^
A fordulópont új, más és váratlan irányba vezeti a cselekményt. Ezt okozhatja egy döntés, egy információ, egy esemény vagy egy felismerés. Lezár egy elbeszélői egységet, és egyúttal új elbeszélői helyzetet teremt.
A fordulópontok funkciója, hogy megszakítsák a cselekmény lineáris fejlődését, és megszilárdítsák a közönség érdeklődését. Ahhoz, hogy egy történet ne váljon kiszámíthatóvá, fontos, hogy ne egyenes és egyenes úton haladjon előre és érjen véget, hanem körkörösen haladjon a megoldás felé.
Minden fordulat egy új kérdést vet fel, amelyre a következő fejleménynek választ kell adnia: Milyen hatásuk van a film további menetére?
A kérdés felvetése és megoldása között eltelt idő a változástól függ. Míg egy kis változás drámai íve egyetlen jelenetre terjedhet ki, addig a központi kérdés megoldása a második felvonás végéig tart.
Főbb fordulópontok ^
Egy cselekménynek legfeljebb öt központi fordulópontja van. Ezek a pontok olyan erőteljesen átirányítják a cselekményt, hogy az megváltoztatja az irányát: egy pozitív fordulat negatívba, egy negatív fordulat pedig pozitívba fordul. A fordulópontok legszélsőségesebb formáját fordulatnak nevezzük.
A főbb fordulópontok világosan meghatározottak és szerkezetileg rögzítettek: felbujtó esemény, cselekménypont 1, szorulópont 1, középpont, szorulópont 2, cselekménypont 2, csúcspont és utolsó fordulat. A két cselekménypont osztja a három felvonást. Ezért mindig jelentős változást okoznak a cselekményen belül. A középpontnak és a tetőpontnak viszont nem feltétlenül kell jelentős változást kiváltania. Csupán felkínálják a változás/fordulat lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy egy történet az egyéni fejlődéstől függően két-négy nagyobb fordulón megy keresztül. A cselekménynek az öt fő fordulóponton keresztül történő felosztása egy filmtörténet különböző szerkezeti stílusait eredményezi.
Minden történetszálnak megvannak a maga fordulópontjai. Az A cselekményszál fordulópontja határozza meg az egész cselekmény szerkezetét. A többi cselekményszál fordulópontjai összekötik a különböző történetszálakat. Így az egyik cselekményszál fordulópontja hatással van egy másik cselekményszálra. Egy másodlagos cselekményszál fordulópontja változást/fordulást okozhat a fő cselekményszálon belül. A különböző cselekményszálak fordulópontjai közvetlen kapcsolat nélkül is csoportosulnak a történet szerkezeti és dramaturgiai egységének megteremtése érdekében. Mégis azáltal, hogy kissé távolabb helyezkednek el egymástól, összekapcsolódnak anélkül, hogy átmeneteik elmosódnának.
Mikro fordulópontok ^
A fő fordulópontok mellett egy történetnek számos mikro fordulópontja is van, amelyek csupán fokozatos változást jelentenek. Elvileg lehetséges és kívánatos, hogy minden egyes jelenetet, jelenetet, helyzetet és cselekményt változással fejezzünk be, és ezzel átvigyük a film következő részébe. A mikrofordulópontok száma változó, elhelyezkedésük rugalmas.
Belső és külső fordulópont ^
A fordulat általában két részből áll: egy belső cselekmény megszakításából (belső fordulópont) és a külső cselekménymenet ebből következő új fókuszából (külső fordulópont). Egy változás, egy kinyilatkoztatás vagy felfedezés például arra késztetheti a főszereplőt, hogy megváltoztassa a tervét.
Kezdési esemény ^
Az indító esemény (más néven: indító esemény, horog, kalandfelhívás, támadási pont, katalizátor) beindítja a cselekményt, és felállítja az első cselekménypontot. Azzal kapcsolódik az első cselekményponthoz, hogy megmutatja annak negatív és pozitív előjelét, és ezáltal két részre osztja az első felvonást. A főhős a felbujtó eseményen keresztül kapja az impulzust. Itt arra kényszerül, hogy egy konkrét feladattal foglalkozzon. Kiragadják megszokott hétköznapjaiból, és riadókészültségbe taszítják.”
Plot Point 1 ^
Az 1. cselekménypont (más néven: áttörés a II. felvonásba, első megnyilatkozás, point of no return) elválasztja az első és a második felvonást. A cselekményt felfelé ívelő pozitív vagy lefelé ívelő negatív fejlődésbe vezeti. Ideális esetben a főszereplő számára a legjobb vagy a legrosszabb forgatókönyvet testesíti meg, az expozíciójától függően. Ezáltal az 1. cselekménypont felállítja a film központi kérdését, amely az egész második felvonást befolyásolja.”
Pinch Point 1 ^
Az első pinch point a második felvonás első negyede után – azaz a történet kb. 3/8-a után következik be. Új nyomokkal látja el a főhőst, és feltárja a történet fő konfliktusát. Ugyanakkor az antagonista hatalmának emlékeztetőjeként is szolgál azáltal, hogy a főhős érzi az antagonista erő “csípését”. Ezáltal előkészíti a történet következő 1/8-od részét.
Középpont ^
Amint a neve is mutatja, a középpont a második felvonás közepén van, és az egész történetet két félre osztja. Egy lehetséges fordulópontot kínál. Ez azt jelenti, hogy a történetnek ezen a pontján bekövetkezhet egy változás/fordulat, de nem muszáj. Az is lehetséges, hogy a pozitívan emelkedő vagy a negatívan süllyedő fejlődés halad a cselekmény 2. pontjáig.
Sorompó 2 ^
A második sorompó az első sorompó-jelenetet tükrözi – tartalmában és szerkezetében egyaránt. A második felvonás harmadik negyede után – a történet kb. 5/8-a után – következik, és ismét felidézi a központi konfliktust. Ugyanakkor a második “csípés” előrevetíti a még hátralévő konfrontációkat, emlékeztetve mind a főszereplőt, mind a nézőket arra, hogy mi a tét. A két csípésjelenet együttesen a film szerkezeti “fogójaként” működik.”
Pont 2 ^
Az 1. ponthoz hasonlóan a 2. pont (más néven: áttörés a III. felvonásba, harmadik kinyilatkoztatás) az egész történet kötelező fordulópontját jelenti. Elválasztja a második és a harmadik felvonást, és a központi feszültség végét jelenti. Megadja az 1. cselekménypont által felvetett központi kérdés (előzetes) megoldását.
Klimax ^
A film végső feszültsége a csúcspontban (más néven: leszámolás, csata, feloldás) csúcsosodik ki. A harmadik felvonást két részre osztja. A csúcspont megerősítheti vagy megfordíthatja a második cselekménypont eredményét. A csúcspont tehát az a pillanat, amikor a cselekmény végérvényesen eldől.
A többi fordulóponttal ellentétben a csúcspont nemcsak szerkezetileg meghatározott. Mint a film legmagasabb feszültségének pillanata, tartalmi dimenziót is tartalmaz: ez a leszámolás eredménye, amelyben a főhős egzisztenciális próbatétel elé kerül.
A főhősnek itt kell bizonyítania, amit megtanult: ez a végső fojtópont, amelyen át kell jutnia, hogy elérje “akaratát”. A csúcspont az a tölcsér, ahol az összes szereplő és történetszál összeér. Itt összpontosul minden energia, itt ütközik össze a szembenálló felek összes összeegyeztethetetlen célja, érdeke és értéke. Minden, amit az egész film során elültettek, most kifizetődik. A főszereplő egyszerre állítja kihívás elé saját természetét, elméjét és testét. Tudatossága és érzékelése felfokozódik. A közönség figyelmét a főszereplő elől elhallgatott információkkal a suspense alkalmazásával növelik.
A főszereplő saját halandóságával és törékenységével szembesülve átérzi az élet értelmét és értékét. Kiélesedett érzékeit, valamint az önmagáról és a világról újonnan felhalmozott tudását kell használnia. Most minden korábbi megértésének és tapasztalatának a való világban kell bizonyítania. Ezen a ponton a főhős és az antagonista leginkább hasonlítanak egymásra, és mégis ez az értékkonfliktus leplezi le döntő különbségüket. A film témája és igazsága azonnal feltárul a nézők előtt. A történet most már túlnő narratív – azaz időbeli, térbeli és egyéni – korlátain, és egyetemes összefüggéseket kínál.
Amikor azt mondják, hogy a film vége a legdöntőbb elem, valójában a csúcspontot értik alatta. Ez a film koncentrikus pontja – innen sugárzik minden: előre és hátra. A csúcspont átmegy a főszereplő és a nézők katarzisába.
Az “antiklimax” akkor következik be, ha a csúcsponttal kapcsolatos elvárások nem teljesülnek, és a csúcspont egyszerűen nem következik be.
Last Twist ^
A történet látszólagos befejezése helyett közvetlenül a legvégén, gyakran az utolsó jelenetben vagy a legvégső beállításokban történhet egy teljesen váratlan fordulat: az utolsó csavar.
Az utolsó fordulat legjobb példája, hogy az állítólag halott szörnyeteg nem is halott…
Felfordulás ^
Amikor a második felvonás végén, illetve a harmadik felvonásban az események a feloldás felé kezdenek tetőzni, a fordulópontok fordulatokká válnak. Így a cselekmény a 2. cselekménypontnál, a csúcspontnál vagy az utolsó fordulatnál hirtelen megfordulhat az ellenkezőjére, így a főszereplő érzelmi hullámvasútra kerül. Arisztotelész a fordulópontnak ezt a szélsőséges esetét peripetiának nevezte.
További olvasmányok
Field, Syd: Screenplay: The Foundations of Screenwriting. 2005.