Vekuronium-bromid

FELSZÓLÍTÁSOK

Mivel ebben az osztályban allergiás keresztreaktivitásról számoltak be, kérjen tájékoztatást a betegeitől más neuromuszkuláris blokkoló szerekkel szembeni korábbi anafilaxiás reakciókról. Tájékoztassa továbbá betegeit, hogy a neuromuszkuláris blokkoló szerekkel, köztük a vecuronium-bromiddal kapcsolatban súlyos anafilaxiásreakciókról számoltak be.

Veseelégtelenség

A vekuronium jól tolerálható a neuromuszkuláris blokkoló hatás klinikailag jelentős meghosszabbodása nélkül olyan veseelégtelen betegeknél, akiket dialízissel optimálisan felkészítettek a műtétre. Sürgősségi körülmények között anefriás betegeknél a neuromuszkuláris blokád némi meghosszabbodása előfordulhat; ezért, ha anefriás betegek nem készíthetők fel nem szelektív műtétre, a vecuronium alacsonyabb kezdeti adagját kell megfontolni.

Változott keringési idő

A szív- és érrendszeri betegségekben, idős korban és ödémás állapotokban lassabb keringési idővel járó állapotok, amelyek megnövekedett elosztási térfogatot eredményeznek, hozzájárulhatnak a kezdeti idő késéséhez; ezért az adagot nem szabad növelni.

Májbetegség

A cirrózisban vagy cholestasisban szenvedő betegeknél szerzett tapasztalatok szerint a májnak a vecuronium metabolizmusában és kiválasztásában játszott szerepével összhangban a felépülési idő meghosszabbodott (lásd KLINIKAI FARMAKOLÓGIA, Farmakokinetika). A jelenleg rendelkezésre álló adatok nem teszik lehetővé az adagolási ajánlásokat károsodott májfunkciójú betegeknél.

Hosszú távú alkalmazás az intenzív osztályon

Az intenzív osztályon a neuromuszkuláris blokkoló gyógyszerek hosszú távú alkalmazása a mechanikus lélegeztetés megkönnyítése érdekében hosszan tartó bénulással és/vagy vázizomgyengeséggel járhat, amely először az ilyen betegek lélegeztetőgépről való leválasztására irányuló kísérletek során észlelhető. Az ilyen betegek jellemzően más gyógyszereket, például széles spektrumú antibiotikumokat, narkotikumokat és/vagy szteroidokat kapnak, és elektrolitegyensúlyzavarral és elektrolitegyensúlyzavarhoz vezető betegségekkel, különböző időtartamú hipoxiás epizódokkal, sav-bázis egyensúlyhiánnyal és rendkívüli legyengüléssel küzdenek, amelyek mindegyike fokozhatja a neuromuszkuláris blokkoló szerek hatását.Ezenkívül a hosszabb ideig mozgásképtelen betegeknél gyakran alakulnak ki a használaton kívüli izomsorvadásnak megfelelő tünetek.A gyógyulás képe az összes izom mozgásának és erejének visszanyerésétől az arcizmok és a végtagok kis izmainak kezdeti, majd a többi izom mozgásának kezdeti helyreállásáig változhat. Ritka esetekben a gyógyulás hosszabb időn át tarthat, és esetenként rehabilitációval is járhat. Ezért, ha hosszú távú mechanikus lélegeztetésre van szükség, mérlegelni kell a neuromuszkuláris blokád előnyök-kockázat arányát.

A mechanikus lélegeztetés támogatására szolgáló folyamatos infúzió vagy szakaszos bolusadagolás nem vizsgálták kellőképpen az adagolási ajánlások alátámasztásához. AZ INTENZÍV OSZTÁLYON A NEUROMUSZKULÁRIS BLOKÁD MÉRTÉKÉNEK ÉRTÉKELÉSÉRE MEGFELELŐ MONITOROZÁS AJÁNLOTT, PERIFÉRIÁS IDEGSTIMULÁTOR HASZNÁLATÁVAL, HOGY SEGÍTSEN KIZÁRNI A BLOKÁD ESETLEGES ELHÚZÓDÁSÁT. HA AZ INTENZÍV OSZTÁLYON VECURONIUM VAGY BÁRMELY NEUROMUSZKULÁRIS BLOKKOLÓ SZER ALKALMAZÁSÁT FONTOLGATJÁK, AJÁNLOTT AZ NEUROMUSZKULÁRIS TRANSZMISSZIÓ FOLYAMATOS ELLENŐRZÉSE A BEADÁS ÉS A HELYREÁLLÍTÁS SORÁN IDEGSTIMULÁTOR SEGÍTSÉGÉVEL. A VECURONIUM-BROMID VAGY BÁRMELY MÁS NEUROMUSZKULÁRIS BLOKKOLÓ SZER TOVÁBBI ADAGJAIT NEM SZABAD BEADNI A T1-RE VAGY AZ ELSŐ RÁNDULÁSRA ADOTT HATÁROZOTT VÁLASZ ELŐTT. HA NINCS VÁLTOZÁS, AZ INFÚZIÓ ADÁSÁT MEG kell szakítani, amíg a válasz nem tér vissza.

Súlyos elhízás vagy neuromuszkuláris betegség

A súlyosan elhízott vagy neuromuszkuláris betegségben szenvedő betegeknél légúti és/vagy légzési problémák merülhetnek fel, amelyek különleges gondosságot igényelnek a neuromuszkuláris blokkoló szerek, például a vecuronium alkalmazása előtt, alatt és után.

Malignus hipertermia

Az aneszteziológiai gyakorlatban használt számos gyógyszerről felmerül a gyanú, hogy képesek a vázizomzat potenciálisan halálos kimenetelű hipermetabolizmusát, az úgynevezett malignus hipertermiát kiváltani. A fogékony állatokon (sertéseken) végzett szűrővizsgálatokból származó adatok nem elegendőek annak megállapítására, hogy a vecuronium képes-e malignus hipertermia kiváltására.

C.N.S.

A vecuroniumnak nincs ismert hatása a tudatra, a fájdalomküszöbre vagy az agyműködésre. A beadást megfelelő anesztéziának vagy szedációnak kell kísérnie.

Inhalációs anesztetikumok

Az illékony inhalációs anesztetikumok, mint az enflurán, izoflurán és halotán alkalmazása vecuroniummal együtt fokozza a vekurónium-uromuszkuláris blokádot. A potenciálás az enflurán és az izoflurán használata esetén a legjelentősebb. A fenti szerekkel a vecuronium-bromid kezdeti dózisa ugyanaz lehet, mint a kiegyensúlyozott anesztézia esetén, kivéve, ha az inhalációs anesztetikumot elegendő ideig, megfelelő dózisban adták be ahhoz, hogy elérje a klinikai egyensúlyt (lásd KLINIKAI FARMAKOLÓGIA).

Az antibiotikumok

A bizonyos antibiotikumok nagy dózisainak parenteralis/intraperitoneális beadása fokozhatja vagy önmagában neuromuszkuláris blokkot okozhat. A következő antibiotikumokat hozták összefüggésbe különböző mértékű bénulással: aminoglikozidok (mint példáulneomicin, streptomicin, kanamicin, gentamicin és dihidrosztreptomicin); tetraciklinek; bacitracin; polymyxin B; colistin; ésnátrium-colistimetát. Ha ezeket vagy más, újonnan bevezetett antibiotikumokat vecuroniummal együtt alkalmazzák, a neuromuszkuláris blokk váratlan meghosszabbodásának lehetőségét kell figyelembe venni.

Thiopental

A savas pH-jú rekonstituált vecuroniumot nem szabad lúgos oldatokkal keverni (pl., barbiturát oldatokkal, mint pl. tiopentál) ugyanabban a fecskendőben, vagy egyidejűleg intravénás infúzió során ugyanazon a tűn vagy ugyanazon az intravénás vezetéken keresztül beadni (lásd ADAGOLÁS ÉS BEADAGOLÁS, Összeférhetőség).

Más

A kinidin beadásával kapcsolatos tapasztalatok más izomrelaxánsok alkalmazásából való felépülés során arra utalnak, hogy visszatérő paralízis léphet fel. Ezt a lehetőséget a vecuronium esetében is figyelembe kell venni. A vecuronium által kiváltott neuromuszkuláris blokkot alkalózissal ellensúlyozták és acidózissal fokozták kísérleti állatokban (macska). Kimutatták, hogy az elektrolit-egyensúlyhiány és az elektrolit-egyensúlyhiányhoz vezető betegségek, mint például a mellékvesekéreg-elégtelenség, megváltoztatják a neuromuszkuláris blokádot. Az egyensúlyhiány jellegétől függően vagy fokozódásra, vagy gátlásra lehet számítani. A terhességi toxémia kezelésére adott magnéziumsók fokozhatják a neuromuszkuláris blokádot.

gyógyszerrel/laborvizsgálattal kapcsolatos kölcsönhatások

Nincs ismert.

Karcinogenezis, mutagenezis, a termékenység károsodása

A karcinogén vagy mutagén potenciál vagy a termékenység károsodásának értékelésére nem végeztek állatokon hosszú távú vizsgálatokat.

Vemhesség

Teratogén hatások

C kategóriájú terhesség

A vecuroniummal nem végeztek állatokon reprodukciós vizsgálatokat. Az sem ismert, hogy a vecuronium okozhat-e magzati károsodást, ha terhes nőnek adják be, vagy befolyásolhatja-e a reprodukciós képességet. Vecuronium csak akkor adható terhes nőnek, ha egyértelműen szükséges.

Labor és szülés

A szakirodalomban beszámoltak a vecuronium alkalmazásáról császármetszésen átesett betegeknél. A szukcinilkolinnal végzett tracheaintubációt követően 0,04 mg/kg (n = 11) és 0,06-0,08 mg/kg (n = 20) vecuronium dózisokat adtak.A köldökvénás plazmakoncentráció a szüléskor az anyai koncentráció 11%-a volt, és az újszülött átlagos APGAR-pontszáma 5 perc után mindkét jelentésben ≥9 volt. A neuromuszkuláris blokkoló szerek hatását fokozhatják a terhességi toxémia kezelésére beadott magnéziumsók.

Szoptató anyák

Nem ismert, hogy ez a gyógyszer kiválasztódik-e az emberi tejben. Mivel számos gyógyszer kiválasztódik az emberi tejbe, óvatosságra int, ha a vecuroniumot szoptató anyának adják.

GYermekeknél történő alkalmazás

A halotán altatásban is vizsgált 1 év alatti, de 7 hétnél idősebb csecsemők mg/kg alapon mérsékelten érzékenyebbek a vecuroniumra, mint a felnőttek, és körülbelül másfélszer annyi időbe telik a felépülésük. A 7 hetes és 16 éves kor közötti gyermekbetegeknél történő alkalmazásra vonatkozó ajánlásokat lásd az ADAGOLÁS ÉS BEADAGOLÁS, Gyermekgyógyászati betegeknél történő alkalmazás alfejezetben. A vecuronium biztonságosságát és hatékonyságát 7 hetesnél fiatalabb gyermekbetegeknél nem állapították meg.

Geriátriai alkalmazás

A vecuroniummal végzett klinikai vizsgálatokban nem volt elegendő számú 65 éves és idősebb alany, hogy megállapítható legyen, másképp reagálnak-e, mint a fiatalabbak. A szakirodalomban van néhány beszámoló a vecuronium fokozott hatásáról és hosszabb hatástartamáról időseknél a fiatalabb betegekhez képest. Más jelentések azonban nem találtak jelentős különbségeket az egészséges idősek és a fiatalabb felnőttek között. Az előrehaladott életkor vagy más, lassabb keringési idővel járó állapotok összefüggésbe hozhatók a hatóidő késleltetésével (lásd: ÓVALÓSÍTÁSOK, Megváltozott keringési idő). Mindazonáltal a vecuronium ajánlott dózisát ezeknél a betegeknél nem szabad növelni a beindulási idő csökkentése érdekében, mivel a magasabb dózisok hosszabb hatástartamot eredményeznek (lásd KLINIKAI FARMAKOLÓGIA). Az idős betegeknél a dózist óvatosan kell megválasztani, általában az adagolási tartomány alsó határán kell kezdeni, tükrözve a csökkent máj-, vese- vagy szívműködés, valamint az egyidejűleg fennálló betegségek vagy egyéb gyógyszeres kezelés nagyobb gyakoriságát. A neuromuszkuláris funkció szoros figyelemmel kísérése ajánlott.