Világcivilizáció

Az Inka Birodalom vagy Inka Birodalom a Kolumbusz előtti Amerika legnagyobb birodalma volt. A civilizáció a 13. században alakult ki, és egészen addig tartott, amíg a spanyolok 1572-ben le nem hódították. A birodalom közigazgatási, politikai és katonai központja a mai Peru területén fekvő Cusco (más néven Cuzco) volt. 1438 és 1533 között az inkák a hódítástól a békés asszimilációig számos módszert alkalmaztak arra, hogy Dél-Amerika nyugati részének nagy részét bekebelezzék. Pachacuti-Cusi Yupanqui uralkodásával kezdődően az inkák kiterjesztették határaikat a mai Ecuador, Peru, Bolívia nyugati és dél-középső részén, Argentína északnyugati részén, Chile északi és észak-középső részén, valamint Kolumbia déli részén. Ezt a hatalmas területet Quechua nyelven (az Inka Birodalom nyelvén) Tawantin Suyu, vagyis a Négy Régió néven ismerték, amely a fővárosban, Cuscóban találkozott.

Inka Birodalom. 1438 és 1533 között az Inka Birodalom jelentősen kibővült.

Az építészet az Inka Birodalomra jellemző kifinomultságot és technikai készséget szemlélteti. Ennek a rugalmas művészeti formának a legfőbb példája a főváros, Cusco volt, amely összefogta a négy régiót. Az inkák egy habarcs nélküli építési technikát, az úgynevezett száraz kőfalat alkalmazták, amely olyan jól illesztette egymáshoz a köveket, hogy egy késsel sem lehetett átütni a kőfalazatot. Ezt az eljárást először a Titicaca-tótól délre a pucara népek (i. e. 300-300 k. e.), majd később a mai Bolívia területén lévő Tiwanaku nagy városa (i. e. 400-1100 k. e.) alkalmazta nagy mennyiségben. Az építéshez használt sziklákat úgy alakították ki, hogy pontosan illeszkedjenek egymáshoz, úgy, hogy az egyik sziklát többször leeresztették a másikra, és az alsó sziklán levágták azokat a részeket, ahol a szikla összenyomódott, vagy ahol a darabok nem illeszkedtek pontosan egymáshoz. A szoros illeszkedés és az alsó sziklák homorúsága rendkívül stabillá tette őket.

Machu Picchu 1450 körül épült, az Inka Birodalom fénykorában. Ritka példája ennek az építészeti építési technikának, és sok évszázad után is figyelemre méltó állapotban maradt fenn. Úgy tűnik, hogy a Machu Picchu építése a két nagy inka császár, Pachacutec Inca Yupanqui (1438-1471) és Tupac Inca Yupanqui (1472-1493) idejéből származik, és valószínűleg Pachacutec császár templomának épült. Machu Picchut alig több mint 100 évvel később, 1572-ben hagyták el, a spanyol hódítás megkésett következményeként, valószínűleg a himlővel összefüggésben.

Machu Picchu. Ezt a lenyűgöző, hegytetőn álló templomot i.sz. 1450 körül építették száraz kőfal felhasználásával.

Textíliák, kerámiák és fémművesség

A textíliák az inka kultúra egyik legértékesebb árucikkei voltak, és jelezték az ember társadalmi státuszát, gyakran a foglalkozását is. A gyapjú tunikán lévő élénk színű minták különböző pozíciókat és eredményeket jelképeztek. Például a rózsaszín háromszöggel díszített fekete-fehér kockás mintázat a katonát jelölte. Mivel a textíliák annyira jellemzőek voltak az adott személy osztályára és foglalkozására, a polgárok a kormány kifejezett engedélye nélkül nem változtathatták meg ruhatárukat. Olyan textíliákat is gyártottak, amelyeket csak bizonyos feladatokhoz vagy társadalmi színtereken lehetett használni. Egy durvább, láma gyapjúból fonott, awaska nevű textíliát a mindennapi háztartási munkákhoz használtak. Ezzel szemben egy finom fonású, nagyon puha, vicuña gyapjúból készült szövetet csak vallási szertartásokon használhattak.

Inka tunika. A legtöbb inka textíliába szőtt és tunikába készített bonyolult minták, mint ez is, az adott személy társadalmi pozícióját jelezték.

Bár a textíliát tartották a legértékesebb árucikknek az inka kultúrában, az inkák a kerámiát és a fémművességet is a gazdaság és az osztályrendszer alapvető árucikkeinek tekintették. Az inka kerámiák jellegzetesek voltak, és általában gömb alakú testtel rendelkeztek, kúp alakú alappal. A kerámiák ívelt fogantyúval is rendelkeztek, és gyakran állatfejeket, például jaguárokat vagy madarakat ábrázoltak. Ezeket a kerámiákat élénk színekkel festették, például narancssárga, vörös, fekete és sárga színnel.

Az inkák azt is megkövetelték, hogy minden tartományban bányásszanak nemesfémeket, például ónt, ezüstöt, aranyat és rezet. Az inkák bonyolult fémművességére nagy hatással volt a chimú kultúra, amelyet 1470 körül meghódítottak és beolvasztottak az inka kultúrába. Ez a fémművesség részletes frízeket és mintákat tartalmazott, amelyeket a fémbe intarziáztak. A finom ezüstből és aranyból bonyolult dísztárgyakat készítettek a császárok és az elit számára a chimú kohászati hagyományok alapján, és gyakran tartalmazott a fémbe vésett állatmotívumokat, pillangókat, jaguárokat és lámákat. A képzett kohászok a bronzból és a rézből mezőgazdasági eszközöket, pengéket, fejszéket és tűket is készítettek a mindennapi tevékenységekhez.

Mezőgazdaság és táplálkozás

Az inka kultúra sokféle terménnyel büszkélkedhetett, összesen mintegy hetven különböző fajtával, ami a világ egyik legváltozatosabb növénykultúrájává tette. Néhány ezek közül az ízletes zöldségek és gabonafélék közül:

• Krumpli
• Édesburgonya
• Kukorica
• Chilipaprika
• Pamut
• Paradicsom

.

• Mogyoró
• Oca
• Quinoa
• Amarant

Teraszos mezőgazdasági területek Peruban. A teraszok lehetővé tették az inka földművesek számára, hogy kihasználják a hegyvidéki terepet, és mintegy hetven különböző növényt termeljenek.

A magasan fekvő Andokban ezeket a növényeket teraszos gazdaságok építésével termesztették, amelyek lehetővé tették a földművesek számára, hogy kihasználják az ásványi anyagokban gazdag hegyi talajt. Ezeken a hegyi farmokon a gyors magasságváltás az egyes teraszok mikroklímáját is kihasználta a növények szélesebb választékának termesztéséhez. Az inkák az Amazonas esőerdeiben és a mai Peru szárazabb partvidékén is bőségesen termeltek.

A zöldségek mellett az inkák étrendjüket hallal, tengerimalacokkal, tevehússal és vadon élő szárnyasokkal egészítették ki. Kukoricát, azaz kukoricát is erjesztettek, amiből a chicha nevű alkoholos italt készítették.