Reminiszcencia és strukturált életszemlélet – Az időskori depresszió kezelése
By Sandra E. Shilling, MSW
“Alkoholista vagyok. Elittam azokat az éveket, amelyeket a gyerekeimmel tölthettem volna, elüldöztem azokat, akik szerettek, és általában minden tekintetben sikertelen voltam. Ha most megkérdeznék, hogy szerintem mit tettem az életemmel, azt hiszem, azt mondanám, hogy semmit.”
Ezek a szavak fűszerezték az első beszélgetést, amelyet V. asszonnyal folytattam, és előrevetítették azt a nagy küzdelmet, amelyet a haldoklási folyamat során vívott. Zöldfülű voltam – új voltam a szociális munkában, és fogalmam sem volt, hogyan reagáljak -, így hát hallgattam. Bár ez egy fájdalmas folyamat volt, a következő néhány hónapot a múltjának vizsgálatával töltöttük. Lelkének fejlődése kézzelfogható volt. Az egykor elkeseredett nőből büszke földi lakos lett az utolsó néhány napra, amit a földön töltött. Azonosítása során, hogy ki volt ő, meghatároztuk, hogy ki akar lenni, és mit tehet azért, hogy ez megtörténjen.
V. asszony érzései nem szokatlanok. Sok idősebb felnőtt küzd az elégtelenség érzésével, amikor az életére reflektál, és V. asszonyhoz hasonlóan depressziót tapasztalhat, ha ezek az érzések megoldatlanok maradnak.
Depresszió az idősebb felnőtteknél
A depresszió gyakori pszichiátriai állapot az idősebb felnőtteknél, amelyet gyakran rosszul diagnosztizálnak és alulkezelnek. A késői depresszió a kiterjedt veszteségeknek tulajdonítható, beleértve a fizikai hanyatlást, a gyászt, a nyugdíjazást és a társadalmi elszigetelődést. A kezeletlen késői depresszió következményei pusztítóak, és magukban foglalhatják az öngyilkosságot, a csökkent életminőséget, a várható élettartam csökkenését és a fizikai betegségeket.
V. asszony esete jól példázza a depresszió következményeit ebben a populációban. Az élete viharfelhők sorozata volt, ezüstbélés nélkül. Közelgő halála megfosztotta őt egy olyan jövőtől, amelyben helyrehozhatná múltbeli hibáit. Reménytelennek érezte magát, és a negatív szemlélet, amelyen keresztül önmagát és a világot látta, eltorzította a képességét, hogy bármi pozitívumot lásson. Már régen depresszióba süllyedt, amit most az élet véglegességének felismerése csak bonyolított. A pszichotróp gyógyszerek csak enyhe és átmeneti enyhülést nyújtottak.
A strukturált életút áttekintés és a visszaemlékezés-terápia alternatív beavatkozást kínál az idősebb felnőttek depressziójának kezelésére. Több tanulmány is azt mutatja, hogy az idősek körében a reminiszcencia-terápia a kognitív viselkedésterápiához és az antidepresszáns gyógyszerekhez hasonló eredményeket produkál (Peng, Huang, Chen, & Lu, 2009; Adamek & Slater, 2008). Bár ezek a kutatások ígéretes eredményeket mutatnak, a meglévő tanulmányoknak számos korlátja van. A beavatkozások nincsenek szabványosítva vagy egyértelműen definiálva, és különböző mérőeszközöket használtak, ami megnehezíti a tanulmányok közötti összehasonlítást. Számos tanulmány nem tesz különbséget a strukturált élet áttekintése és a reminiszcencia terápia között, bár a beavatkozások és a kezelés céljai eltérőek. Ezenkívül kevés tanulmány vizsgálja e beavatkozások hosszú távú hatásait.
Az élet áttekintésének elméleti alapja
Erikson pszichoszociális fejlődés elmélete, kombinálva Butler reminiszcencia definíciójával, képezte a strukturált élet áttekintésének tervezetét. Dr. Robert Butler pszichiáter és öregedési szakértő 1963-ban kifejtette, hogy a reminiszcencia egy univerzális és természetesen előforduló mentális folyamat, amelynek során a múltból származó tapasztalatok, különösen a megoldatlan konfliktusok visszatérnek a tudatba, és újra beilleszthetők az életbe. A visszaemlékezés lehetővé teszi az idősebb felnőttek számára, hogy azonosítsák a múltbeli teljesítményeket, és kiegyensúlyozott perspektívát tartsanak fenn, amely integrálja az élettapasztalatok teljes spektrumát. A folyamat elősegíti Erikson utolsó pszichoszociális szakaszának sikeres befejezését.
Az élet visszatekintésének terápiás eredményei közé tartozik a depresszió csökkenése, az életelégedettség növekedése, az önelfogadás, a kötődés, a katarzis, valamint a családdal és a barátokkal való újrakapcsolódás (Haight & Haight, 2007). Bár nehéz volt, V. kisasszonynak az életút-felülvizsgálati folyamatban való részvétele lehetővé tette, hogy nyíltan beszéljen a múltjából olyan eseményekről, amelyek szégyen és kínos érzés forrását jelentették, anélkül, hogy az ítélkezéstől vagy elítéléstől kellett volna tartania. A megerősítés, a feltétel nélküli pozitív megbecsülés és az érvényesítés segítségével V. asszony végül eljutott az önelfogadás egy pontjára. Bár a családdal való elhidegült kapcsolatát nem tudta kibékíteni, a múlt negatív eseményeinek átformálása után nőtt az élettel való elégedettsége. Megnyilatkozást élt át, amikor könnyes szemmel emlékezett vissza a gyermekkorában átélt bántalmazásra. A bántalmazás végtelen utazásnak tűnő útra küldte – a szeretet és az őt emésztő üresség és megaláztatás ellenszerének keresésére. Bár ezek a szörnyű események soha nem igazolták volna teljesen a viselkedését, felismerte, hogy kulcsszerepet játszottak alkoholizmusában és az egészségtelen kapcsolatok sorozatában, amelyeket felnőttkorában alakított ki. E folyamat révén képes volt megbocsátani önmagának és az elkövetőknek.
Az értékelési folyamat és a beavatkozások áttekintése
A visszaemlékezés-terápia más formáitól eltérően a strukturált életút áttekintése egyéni alapon történik, és csak a visszaemlékező és a terápiás hallgató vesz részt benne. A terápiás hallgató feltáró kérdéseket tesz fel, hogy megpróbálja előcsalogatni a visszatekintő élményeit, legmélyebb gondolatait és titkait. A résztvevők életük pozitív és negatív aspektusaira egyaránt reflektálnak, értékelik az események jelentőségét, és feldolgozzák a megoldatlan konfliktusokat. Az értékelési folyamat során információkat gyűjtenek a felülvizsgálóról, és kiválasztják a megfelelő környezetet. A terápiás hallgató megfigyeléssel és közvetlen kérdezéssel értékeli a felülvizsgáló fizikai, pszichológiai és kognitív működését. Olyan találkozóhelyszínt választanak ki, amely biztosítja a magánéletet; szintén fontos a megfelelő megvilágítás és a minimális zajinterferencia a látás- és hallássérült személyek számára (Haight & Haight, 2007).
A strukturált életútvizsgálat megkezdésekor a felülvizsgálatot végző személyt ellátják a lehetséges kérdések listájával, és tájékoztatják a folyamatról. A beavatkozás jellemzően hat-nyolc egyórás ülésből áll. A beszélgetés az egyén legkorábbi emlékeivel kezdődik, és a jelenig tart. Általában az első két órában a gyermekkor, a család és az otthon kerül szóba. A második két órát a felnőttkornak szentelik. Az utolsó két óra a vizsgált személy teljes életének összefoglalására és értékelésére összpontosít (Haight & Haight, 2007). Ez a két óra egyedülálló lehetőséget biztosít a terápiás hallgató számára, hogy betekintést nyerjen abba, hogy mit jelentett a folyamat a felülvizsgáló számára. Bár a beavatkozás strukturálása alapvető fontosságú a folyamat szempontjából, és az életpálya minden szakaszát meg kell beszélni, a felülvizsgálók gyakran mozognak előre-hátra a fejlődési szakaszok között.
Számos eszköz és technika áll rendelkezésre ahhoz, hogy a terápiás hallgató megkönnyítse a megbeszélést. Az élet áttekintése és megélése formanyomtatványt a strukturált élet áttekintéséhez használjuk iránymutatásként, és szondázó kérdéseket tartalmaz, amelyek ülésenként vannak rendszerezve (Haight, 2007). Ha ezek a kérdések nem váltanak ki hatékonyan emlékeket, a terápiás hallgató megkérheti a visszatekintőt, hogy idézze fel, mit csinált egy jelentős történelmi esemény napján. A kérdések fókuszának ilyen módon történő leszűkítése kevésbé bizonyulhat fenyegetőnek, mivel enyhül a helyes vagy helytelen válaszok érzékelése. Az értékelőket arra lehet ösztönözni, hogy töltsenek ki egy genogramot vagy idővonalat, és vonják be a családtagokat is a folyamatba. Emellett az életút áttekintése során olyan kellékek, mint a zene, az illatok, a képek és a régiségek is használhatók eszközként, mint például a zene, az illatok, a képek és a régiségek.
A standardizált beavatkozások hiánya megnehezíti az életút áttekintés terápiás hasznosságának értékelését, és megnehezíti a replikációt. A legjobb kísérlet a beavatkozás értékelésére a pretest/posttest design alkalmazása. A beavatkozás előtt meg kell állapítani az érzelmi jóllét és a fizikai működés alapállapotát, és azt követően újra kell értékelni. Az eredmények felhasználhatók az élet áttekintése és a depresszió csökkenése közötti összefüggés megállapítására. Az eredmények ilyen módon történő mérése a mindennapi szociális munka gyakorlatában gyakran nehéz
Relevancia a különböző populációk számára
Az élet áttekintésének előnyei a különböző populációk számára kiterjedtek. A felülvizsgálók lehetnek egészségesek, gyengék, krónikusan betegek vagy halálos betegek. A szakirodalom az apácák, a HIV/AIDS-ben szenvedő egyének, a kábítószerfüggők, a közösségben vagy hosszú távú gondozási környezetben élő idősebb felnőttek, a műtét előtti sebészeti betegek, a szexuális visszaélések túlélői és a különböző etnikai csoportok számára mutatott előnyöket (Haight, 2007). Az élet áttekintése még demenciában szenvedő betegeknél is alkalmazható, mivel a távoli emlékezet általában nem érintett a betegség korai szakaszában. A kérdések módosíthatók és hozzáigazíthatók az áttekintő kognitív és intellektuális képességeihez és kulturális hátteréhez. Bár a strukturált életút-felülvizsgálat számos csoportnál pozitív eredményeket mutatott, nem ajánlott mindenki számára. Azoknak az egyéneknek, akik nem hajlandók felidézni a múltat, vagy pszichotikus diagnózissal rendelkeznek, további, a betegségüknek megfelelő mentális egészségügyi szolgáltatásokra lehet szükségük.
V. asszony számára az elfogadás legnagyobb visszatartó ereje az volt, hogy úgy vélte, úgy távozik a világból, hogy nem tesz pozitív hatást. Ez a téma ismételten felbukkant, amikor elmesélte számtalan kudarcát és ostobaságát, amelyek szerinte jellemezték az életét. Az élet felülvizsgálata során előtérbe került az a titkos vágy, hogy az emberiség önzetlen szolgálatával vezekeljen ezekért a kudarcokért. Bár egyesek számára nem volt megfelelő, V. asszony ritka rákos megbetegedése és anyagi nehézségei miatt ideális jelölt volt a testadományozásra. Amikor felvetettem a témát, a nő, aki annyira eredménytelennek érezte magát az életben, lelkesedéssel töltötte el a gondolat, hogy talán mégsem veszett kárba az élete.
Az ezt követő beszélgetéseink kellemesen alakultak. Másfajta jelenlétet éreztem a szobában. Bár V. kisasszony képtelen volt megváltoztatni azt, hogy ki vagy mi volt a múltban, képes volt elfogadni azt. Ezáltal képes volt pozitívan élni a jelenben, és békésen halt meg abban a tudatban, hogy hatást gyakorolt.
– Sandra E. Shilling, MSW, egészségügyi szociális munkás egy hospice ügynökségnél.
Adamek, M. E., & Slater, G. Y. (2008). Bizonyítékalapú beavatkozások a kognitív és mentális egészségi problémákra. Journal of Gerontological Social Work, 50(3), 151-189.
Haight, B. K. (2007). Transzformációs reminiszcencia: Élettörténeti munka. New York, NY: Springer Publishing Co.
Haight, B. K., & Haight, B. S. (2007). A strukturált életút-visszatekintés kézikönyve. Baltimore, MD: Health Professions Press.
Peng, X., Huang, C., Chen, L., & Lu, Z. (2009). Kognitív viselkedésterápia és reminiszcencia technikák az idősek depressziójának kezelésében: Egy szisztematikus áttekintés. The Journal of International Medical Research, 37(4), 975-982.