Az atlantai William Arnett 81 éves korában, augusztus 12-én halt meg.
Az atlantai művészeti közösségben művészettörténészként, gyűjtőként és filantrópként volt ismert. Ő és családja alapította a Souls Grown Deep Alapítványt, hogy támogassa a déli afroamerikai művészeket, és elősegítse a gazdasági megerősödést, valamint a faji és társadalmi igazságosságot.
Arnett halála idején nem volt aktív az alapítványban, mondta Matt Arnett.
“Élete végéig soha nem töltött mással időt, mint a déli afroamerikai művészek világának megőrzésével, dokumentálásával és szószólójává válásával”, beleértve Lonnie Holleyt és a Gee’s Bend-i steppelőket, mondta Matt Arnett.
Az atlantai művész és zenész Lonnie Holley, akit egykor Sandman néven ismertek, 1986-ban találkozott először Arnett-tel.
Holley munkáit ekkor már több nagyvárosban is bemutatták, de Arnett-nek tulajdonítja, hogy segített neki abban, hogy “a zenémmel és a művészetemmel még inkább globális művész legyen.”
Holley szerint több lett köztük, mint egyszerű barátok. Arnettet nagy testvérének tekintette.
Arnett “úgy érezte, hogy van valami szent a művészetünkben” – mondta Holley, aki az alabamai Birminghamben született és nőtt fel. “Amikor a művészetről volt szó, ő tényleg szigorú ember volt. Nem játszadozott. Nem szerette, ha valaki megpróbál visszaélni vele, vagy visszaélni vele. Afrikától Amerikáig segített az amerikai polgároknak jobban megérteni a művészetünket.”
Egy másik fiú, Paul Arnett úgy emlékszik, hogy egy olyan otthonban nőtt fel, amely tele volt “több ezer” műalkotással a világ minden tájáról.
“A világ minden tájáról érkeztek hozzánk látogatók. Minden fajból. Minden vallásból. Minden szexuális irányultság” – mondta. “Főleg a művészeti világ embereiről beszélünk.”
Apa egyik legjobb barátnője Millicent Dobbs Jordan volt, aki Atlanta prominens afroamerikai Dobbs családjából származott, Maynard Jackson volt atlantai polgármester egyik nagynénje és egykori egyetemi tanár volt. “Általában hetente egyszer járt nálunk. Sok embernek bemutatta őt a társasági köréből.”
A birminghami művész, Joe Minter szintén régi barátja volt.
“Ő nemcsak az emberiség (de) a következő generáció hőse, amelynek szüksége van a kirakós játék ezen részére” – mondta Minter. “Verést kapott azért, amit csinált, mert az egész történetet próbálta elmesélni.”
Elmondta, hogy Arnett fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy a déli afroamerikai művészek munkái bekerüljenek a nagy múzeumokba és gyűjteményekbe. “Bill minden létező múzeum ellen harcolt” – mondta.
Munkája azonban nem volt ellentmondásoktól mentes.
A Seattle Times 2008-as cikke szerint az alabamai Gee’s Bendből származó három varrónő többek között William Arnettet is beperelte, amiért nem fizette ki nekik a jogos keresetüket.
A pereket végül elutasították.
A nagykereskedő Hilliard Arenowitch és a háztartásbeli Minna Moses Arenowitch fia, Arnett egy felső-középosztálybeli zsidó családban nőtt fel Columbusban a szegregáció idején.
Korán megismerte az osztálykülönbségeket és a rasszizmust.
Tiniként Arnett beleszeretett a fekete művészek, például Fats Domino, Clyde McPhatter, Chuck Berry és Little Richard zenéjébe. Könyörgött az édesanyjának, hogy vigye el a fekete negyedekben lévő lemezboltokba, hogy fekete zenét vehessen, olyan dolgokat, amelyeket a saját közösségében nem talált.
A fia, Paul Arnett szerint imádta a sportot is, különösen a baseballt és a kosárlabdát.
Az igazságtalanságot és a rasszizmust is megismerte, mivel a fehér játékosok nem játszhattak fekete sportolókkal.
“Egyszerűen nem értette, milyen célt szolgált a szegregáció” – mondta Paul Arnett. “Megakadályozta, hogy olyan (fekete) játékosok ellen játsszon, akikkel szemben szerette volna kipróbálni magát. Ez belé nevelte az igazságosság igényét a világban, és azt, hogy az embereknek nem az életrajz vagy az identitás, hanem a képességek alapján kell felemelkedniük.”
A Georgia Tech és a Pennsylvaniai Egyetem után Arnett a Georgia Egyetemen szerzett diplomát. Atlantából Londonba ment, ahol vonzalmat érzett a vizuális művészetek iránt. Élete során több mint 60 nemzetet járt be, hogy tanulmányozza és gyűjtse a művészetet.
Egyik bátyjával, Robert Arnett-tel együtt műkereskedők és műgyűjtők lettek, akik a nem nyugati civilizációk, köztük a Közel-Kelet, Kína, Délkelet-Ázsia és Afrika műveire specializálódtak.
1964-ben feleségül vette középiskolai szerelmét, Judy Ann Mitchellt, aki 2011-ben halt meg, és négy fiút neveltek fel.
Négy fia, Paul Hilliard Arnett (Erin Brauer), William Matthew Arnett (Virginia Prescott), Richard Harrison Arnett (Kim) és Thomas Robert Arnett ( Erin), nyolc unokája, valamint testvére, Robert Arnett hagyta hátra.
“Adományok helyett a család arra kéri az embereket, hogy hallgassanak egy kis Verdit és Arethát, egyenek egy szelet mexikói flan-t, legyenek kedvesek a következő macskával, akivel találkoznak, és kövessenek minden kíváncsiságot az új művészeti formák iránt” – olvasható a családi gyászjelentésben.
A gyászszertartást egy későbbi időpontban tartják.