Az emberi vándorlás hagyományos története Amerikában a következő: Kőkorszaki emberek egy csoportja a mai Szibéria területéről Alaszkába költözött, amikor az óceán visszahúzódó vize szárazföldi hidat hozott létre a két kontinens között a Bering-szoroson keresztül. Miután átkeltek, a hatalmas Laurentide és Cordilleran jégtakarók, amelyek elzárták Alaszka déli részét és a nyugat-kanadai Yukon Területet, megállították a vándorlók haladását. Körülbelül 13 000 évvel ezelőtt azonban a jégtakarók visszahúzódni kezdtek, megnyitva egy 900 mérföld hosszú, jégmentes folyosót a kanadai Sziklás-hegység mentén. Sok kutató úgy véli, hogy a Clovis-kultúra így vonult dél felé, és így gyarmatosította Amerika más részeit.
Az új bizonyítékok azonban az elmúlt évtizedben elhomályosították ezt az idővonalat. A kutatások azt mutatják, hogy az emberek már a jégtakarótól délre éltek, mielőtt a jégmentes folyosó megnyílt. Egy település a chilei Monte Verdében azt mutatja, hogy az emberek már 15 000 évvel ezelőtt eljutottak egészen Dél-Amerikáig, egy újabb felfedezés pedig arra utal, hogy az emberek 14 500 évvel ezelőtt mamutra vadásztak Floridában.
Most, egy nemzetközi kutatócsoport új tanulmánya végre egyszer s mindenkorra kitépheti a jégfolyosó-hipotézist a tankönyvekből. A tudósok üledékmagok és DNS-elemzés segítségével rekonstruálták a folyosó környezetét. Ez a kutatás azt mutatja, hogy a szorosban egyszerűen nem volt elég erőforrás ahhoz, hogy a legkorábbi emberi vándorok sikeresen átkelhessenek rajta.
“A lényeg az, hogy bár a fizikai folyosó 13 000 évvel ezelőttre már nyitva volt, több száz évbe telt, mire használni tudták” – mondja a projekt vezetője, Eske Willerslev, a Koppenhágai Egyetem és a Cambridge-i Egyetem evolúciós genetikusa a sajtóközleményben. “Ez azt jelenti, hogy a mai USA, Közép- és Dél-Amerika területére érkező első embereknek más útvonalon kellett bejutniuk. Akár azt hisszük, hogy ezek az emberek Clovisok voltak, akár valaki más, egyszerűen nem jöhettek a folyosón keresztül, ahogyan azt sokáig állították.”
Nicholas Wade a The New York Timesban arról számol be, hogy a kutatók a jégmentes folyosó egy olyan területét vizsgálták, amely egykor a Glacial Lake Peace nevű nagy tó része volt, amely elzárta volna az utat. A migránsok nem tudtak volna átkelni a 6000 négyzetmérföldes víztömegen, amíg az el nem kezdett visszahúzódni, ami a tómeder üledékében növények és állatok maradványaiban mutatkozott volna meg.
Most ezt a területet a brit kolumbiai Charlie-tó és az albertai Spring Lake borítja. A csapat a tél folyamán látogatta meg a tavakat, lefúrva a tómedreket, hogy üledékmagokat gyűjtsön.
A felhozott anyagokon ezután egy “shotgun sequencing” nevű technikát alkalmaztak, amely lehetővé tette számukra, hogy keltezzék, mikor kezdtek a növények és állatok megtelepedni a tómederben. “Ahelyett, hogy az egyes fajok konkrét DNS-darabjait kerestük volna, alapvetően mindent szekvenáltunk, a baktériumoktól az állatokig” – mondja Willerslev a közleményben. “Elképesztő, hogy mit lehet ebből kihozni. Találtunk bizonyítékokat halakról, sasokról, emlősökről és növényekről.”
Wade arról számol be, hogy az ősi DNS-foszlányok megmutatják, hogyan vonult vissza a Béke-tó, lassan megnyitva a jégfolyosót. Füvek, nádasok, nyírfák és fűzfák kezdték benépesíteni a zsugorodó tó széleit, és ahogy a tó kiszáradt, bizonyítékot találtak arra, hogy bölények, nyulak és mezei nyulak költöztek be, körülbelül 12 500 évvel ezelőtt kezdődően. Ez azt jelenti, hogy a terület valószínűleg nem termelt elég nyersanyagot, például élelmet és fát a hosszú vándorláshoz az említett időpont előtt. Ehelyett a korai emberek valószínűleg a Csendes-óceán partvidékét követték a jégtakaró körül, amikor Amerikát gyarmatosították.
A tanulmány egy másik, júniusban megjelent tanulmányt idéz. Abban a tanulmányban a kutatók az északi és déli bölénypopulációk DNS-ét vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy 13 000 évvel ezelőttig nem keveredtek egymással, ami azt jelenti, hogy a folyosó addig el volt zárva.
Az amerikai kontinensre irányuló emberi vándorlás történetének befejezéséhez a kutatóknak most a part menti bizonyítékokra kell összpontosítaniuk. Ez trükkös, mivel az erózió, az árapály és most már a klímaváltozás hatásai miatt a part menti régészeti lelőhelyek nagyon ritkák.