Ramadán idején a muszlimok sawm-ot, azaz böjtöt tartanak. Természetesen senki sem köteles egy teljes hónapig böjtölni. A ramadán alatti böjt gyakorlata azt jelenti, hogy a muszlimok nem ehetnek és nem ihatnak semmit, beleértve a vizet is, amíg a nap süt. A böjt az iszlám öt pillérének vagy kötelességének egyike. Az iszlám legtöbb más vallási gyakorlatához hasonlóan a muszlimok 12 éves kortól vesznek részt a böjtben.
A ramadáni böjt egyik legfontosabb szempontja az úgynevezett niyyah. A niyyah szó szerint “szándékot” jelent. A muszlimoknak nem szabad egyszerűen vagy véletlenül tartózkodniuk az ételtől; el kell érniük a niyyah követelményét. Ennek a követelménynek az eléréséhez a muszlimnak “szívben kell szándékoznia, hogy az egyedül Allahnak szánt imádat legyen”. Ha tehát valaki politikai vagy diétás okokból böjtöl, nem éri el a niyyah-t. Sőt, a szentírás szerint “aki nem végez niyyah-t hajnal előtt, az nem is böjtölt volna”. A böjtölésre való elhatározás ugyanolyan fontos, mint maga a böjt.”
Hirdetés
A muszlim világ nagy részén az éttermek zárva vannak a ramadán nappali óráiban. A családok korán, még napfelkelte előtt felkelnek, és a sohour nevű étkezést fogyasztják el. Napnyugta után a böjtöt az iftar nevű étkezéssel törik meg. Az iftar gyakran datolya és édes italok fogyasztásával kezdődik, hogy a böjtölő muszlimok gyors energiabevitelt kapjanak, és ez egy bőséges étkezés. Bármilyen típusú ételt tartalmazhat, de a desszert szinte mindig konafa vagy qattayef. A konafa egy búzából, cukorból, mézből, mazsolából és diófélékből készült sütemény. A qatayef egy hasonló sütemény, de kisebb, és összehajtogatják, hogy a diót és a mazsolát beborítsa. A két étkezés, az éjszakai iftár és a hajnal előtti sohór között a muszlimok szabadon étkezhetnek.
A böjt több okból is olyan fontos a muszlimok számára. Először is, amikor nem figyelünk a halandói szükségleteinkre, például az ételre, jobban ráhangolódhatunk Istenre és a lelki oldalunkra. Emellett a böjt arra is szolgál, hogy emlékeztesse a muszlimokat a szegények szenvedésére. Ez a gondolat megerősíti a ramadán alatti jótékonyság fontosságát.
A böjt lehetőséget ad a muszlimoknak az önuralom gyakorlására, valamint a test és az elme megtisztítására. Sok kultúra és vallás használja a böjtöt erre a célra. Ramadán alatt a böjt segít a muszlimoknak a lelki odaadásban, valamint a többi muszlimmal való rokonság érzésének kialakításában.
A történelem szerint a Ramadán az a hónap, amikor Allah kapcsolatba lépett Mohamed prófétával, hogy átadja neki a szent könyv, a Korán verseit. Mint ilyen, a ramadán alatti imádkozás különösen fontos. A muszlimok akár ramadán van, akár nem, éjszakai imát mondanak, de a taraweeh, vagyis a ramadáni éjszakai ima további súlyt képvisel.
A Szentírás szerint: “Aki ramadánban éjszakai imát tart hitének kifejezéseként és Allah jutalmának keresésére, annak korábbi bűneit eltörlik”. Így a ramadáni éjszakai ima egy böjtös nap után azt a célt szolgálja, hogy eltörölje a korábban elkövetett bűnöket. Ily módon az éjszakai ima a ramadán szertartásainak fontos eleme.
A ramadán végén és a böjt megtörése előtt a muszlimok takbeert mondanak. A takbeer egy olyan kijelentés, amely jelzi, hogy nincs semmi a világon, ami nagyobb vagy nagyobb lenne Allahnál. A takbeert mindig akkor mondják, amikor a muszlim egy fontos feladatot teljesít, mint például a ramadáni böjt befejezésekor.
A takbeer lefordítva így kiált fel: “Allah a legnagyobb, Allah a legnagyobb. Nincs más istenség, amely méltó lenne az imádatra, csak Allah, és Allah a legnagyobb. Allah a Legnagyobb, és minden dicséret Allahnak jár”. Ajánlott, hogy a férfiak hangosan, a nők pedig némán mondják a takbeert. A takbeer annak a jele, hogy az Eid al-Fitr ünnepe elkezdődött. Ez a hit és a beteljesülés örömteli kinyilvánítása.