A kézközépcsonttöréseknek számos típusa létezik. Ez a cikk végigveszi
- az elmozdulás nélküli töréseket, amelyek általában nem igényelnek műtétet
- az elmozdulásos töréseket, amelyek műtétet igényelhetnek
- az ízületi felületeket érintő töréseket, amelyek általában műtétet igényelnek
- a kézközépcsonttöréseknél alkalmazható különböző kezelési módok és műtétek
- példák a kézközépcsonttörések egyes típusaira
Kézközépcsonttörés – nem elmozdult
Egyik kézközépcsonttörés műtétet igényel, másik nem. Ha az Ön kézközépcsonttörése stabil és nem elmozdult (azaz a töredékek még a normál helyzetükben vannak), akkor nem valószínű, hogy műtétre lesz szüksége. Az Ön törése sínezéssel, tapaszolással vagy gipszeléssel (vagy mindhárom kombinációjával) kezelhető. Általában gipszet csak gyermekeknél vagy olyan személyeknél alkalmaznak kézközépcsonttörés kezelésére, akik nem tudják az ujjukat biztonságosan rögzíteni sínnel. A gipsz hátránya, hogy nem lehet levenni az ujjak gyakorlására, így az ízületek megmerevedhetnek. A sín viselése védi a törést, amíg az gyógyul, de lehetővé teszi, hogy levegye a sínt a kézterapeuta által előírt ujjgyakorlatok elvégzéséhez. Ha mozgásban tudja tartani az ízületeket, ez azt jelenti, hogy amikor a törése elég erős lesz ahhoz, hogy teljes mértékben használhassa a kezét, akkor nem fogja korlátozni a merevség – így a rehabilitációs ideje gyorsabb lesz.
A törés gyógyulásának sebességét olyan tényezők befolyásolhatják, mint a törés típusa, az Ön egészségi állapota és a terápia betartásának képessége. Általában 3-4 hét múlva biztonságosan elkezdhetők a kíméletes gyakorlatok egy nem elmozdult töréssel rendelkező ujjnál. Beszéljen sebészével és kézterapeutájával, hogy meghatározzák, mi a megfelelő időpont az Ön számára, és milyen gyakorlatokat kell végeznie. Akkor is végezhet könnyű tevékenységeket (például étkezést), ha a törés még nem gyógyult meg teljesen. Hat hét múlva általában már nyugodtan elkezdheti korlátozások nélkül használni a kezét. Azt tanácsolhatják, hogy 8 hétig kerülje a nehéz terhelést vagy a kontakt sportokat. Gyakran előfordulhat, hogy azt tanácsolják, hogy a sérült ujját egy másik ujjhoz rögzítse támaszként, amikor kezdetben abbahagyja a sín viselését, vagy az aktivitás első néhány hetében. A sebész és a kézterapeuta meg tudja mondani, hogy mi a legjobb az Ön számára, és mikor térhet vissza biztonságosan a normál tevékenységekhez. Az egyik leggyakoribb kérdés, amit a betegek feltesznek: “Mikor vezethetek?”. Kattintson ide további információkért a kézsérüléssel vagy kézműtét utáni vezetésről Victoriában.
Kézközépcsonttörés – elmozdult vagy instabil
Ha a kézközépcsonttörés elmozdult, vagy ha a töréskép instabil, akkor valószínűleg műtétet fognak javasolni. Ha műtétre van szüksége, a legjobb, ha azt a törést követő 2 héten belül végzik el. Az elmozdult törések valószínűleg rövidüléssel, vagy szögeléssel, vagy rotációval gyógyulnak. Ez a három probléma a keze funkcionális problémáihoz vezethet, mivel az ujja nem ugyanúgy fog működni, amint a törés begyógyul.
A törés rögzítésére szolgáló műtét többféleképpen is elvégezhető. Bizonyos esetekben a sebész elmondhatja Önnek két különböző módot, és lehetővé teszi, hogy javaslatot tegyen arra, hogy Ön szerint melyik lenne a legmegfelelőbb Önnek. Gyakrabban előfordul, hogy orvosa egy bizonyos típusú műtétet javasol, figyelembe véve a sérülést és olyan tényezőket, mint a foglalkozás, a kéz dominanciája, a kézhasználat és a preferenciák, és elmagyarázza, hogy miért az ajánlott kezelés a legjobb az Ön számára. Ha az Ön foglalkozása kis mértékben terheli a kezét és az ujjait (például számítógépen való gépelés), akkor hamarabb visszatérhet a munkakörébe, mint ha a foglalkozása nehéz kézi munkát igényel.
Metacarpalis intra-artikuláris törések
Az intra-artikuláris törések az ízületi felszínt érintik. Nagyon fontos, hogy az intra-artikuláris töréseket megfelelően kezeljék, hogy csökkentsék a poszttraumás osteoarthritis kockázatát. Általánosságban elmondható, hogy ha az ízületi töredékek 1 mm-nél nagyobb mértékben elmozdultak, akkor műtét javasolt, mivel a szabálytalan ízületi felszín nagy kockázatot hordoz a későbbi ízületi gyulladás kialakulására.
A legtöbb esetben a műtét sikeresen helyreállítja az ízületi felszínt. Ha az ízületi felszín több kis darabra törik, ez egy “csúnya” törés, mert nagyon nehéz helyreállítani az ízületet. Ha az ízületet nem lehet sikeresen helyreállítani, a későbbi lehetőségek a következők lehetnek:
– merev vagy fájdalmas ízülettel való együttélés
– ízületi fúzió (az összenőtt ízület nem fájdalmas, de nem mozog)
– ízületpótlás
A kézközépcsonttörés műtéti típusai
Az elvégzett műtét típusa eltérő, és nagyban függ a törés típusától. A leggyakoribb lehetőségek:
– Zárt reponálás (ezt általában “GAMP”-nak nevezik, ami az “General Anaesthetic, Manipulation and Plaster” (általános érzéstelenítés, manipuláció és gipsz) rövidítése)
Ez a törés altatásban (helyi érzéstelenítésben, szedációban vagy általános érzéstelenítésben) történő manipulálását jelenti. Az elmozdult törést visszahúzzák a helyére, és a törést sínnel vagy gipsszel tartják a helyén. Ez a kezelési módszer nem alkalmas instabil törések esetén, mivel ezeket a töréseket nem lehet sínnel vagy gipsszel a helyén tartani. A manipuláció után 3-4 héttel már óvatosan mozgathatja az ujját. Ez a fajta kezelés általában nem hasznos a kézközépcsonttöréseknél, mivel a csontokat nem lehet megfelelően pozícióban tartani.
– Általános érzéstelenítéses manipuláció és gipsz (GAMP) és K-drót
Ez a törés altatásban történő manipulációját jelenti. Az elmozdult törést a helyére manipulálják, és a bőrön keresztül ideiglenes K-drótokat vezetnek be, hogy a csontdarabokat a megfelelő helyzetben tartsák. Ezután sínt vagy gipszet alkalmaznak. A K-huzalokat általában a műtét után 3-6 héttel eltávolítják. Amíg a K-drótok Önben vannak, nem szabad mozgatni az érintett ujjat, mert a drótok elhajolhatnak vagy elszakadhatnak, illetve az inak sérülését okozhatják. Amint a drótokat eltávolították, engedélyezik, hogy óvatosan elkezdje mozgatni az ujját.
– Nyílt reponálás és belső rögzítés (ORIF)
Ha elmozdult vagy instabil törésről van szó, akkor általában ORIF-kezelést javasolnak. Ez a műtét drótok, csavarok vagy lemez és csavarok alkalmazásával történik, hogy a csontdarabokat szilárdan összetartsák. Az ORIF-kezelés után az ujj korai mozgatása ajánlott, hogy megelőzhető legyen a merevség, amely a műtét során áthaladt szöveti síkokban kialakuló hegszövetből adódhat. Továbbra is szükséges sínt viselni, hogy megóvja az ujjat az olyan erőhatásoktól, amelyek széthúzhatják a fémrögzítést, de rendszeres kíméletes testmozgással rugalmasan tarthatja ízületeit. A törés gyógyulásával egyre nagyobb erőt tud kifejteni a törésen keresztül. Általában 6-8 hét múlva már teljes értékű tevékenységet végezhet.
A kézközépcsonttörés stabilizálására belső, tartós drótok alkalmazása a Bouquet-technika. A műtét során a drótokat a kézközépcsonton belül, a “medulláris” csatornában helyezik el. Ez a technika bizonyos törésminták esetén megfelelő, de általában a csavarok +/- egy lemez merevebb stabilitást biztosítanak, ami a rehabilitáció korábbi megkezdését jelenti. Beszélje meg a lehetőségeket sebészével, aki tanácsot tud adni, hogy melyik a legmegfelelőbb kezelési típus az Ön számára.
Példák a kézközépcsonttörések egyes típusaira
- 5. kézközépcsontnyaktörés (lent) – “bokszolói törésként” ismert, mivel általában ütés okozta sérülésből ered.
- Kézközépcsontnyaktörés (lent). Ez a csont “szárán”, azaz a középső szakaszon keresztül történő törés. Ezek a törések általában instabilak, és ha elmozdultak vagy többszörösek (mint az alábbi képen), akkor műtét javasolt.
- 1. kézközépcsont alapjának intraartikuláris törése (lent). Ezt általában “Bennett-törésnek” nevezik – így nevezték el, mert Edward Hallaran Bennett, a Dublini Egyetem Trinity College sebészprofesszora (1837-1907) írta le 1882-ben. Ezt a sérülést szenvedte el a Real Madrid kapusa, Iker Casillas 2013 januárjában. A műtétet általában azért javasolják, mert a törés az ízületi felszínt érinti, és mert az ízület a műtét idején hajlamos kificamodni vagy instabillá válni. A műtét drótokat vagy csavarokat tartalmazhat.
- A Rolando-törés hasonló a Bennett-töréshez, mivel ez is az 1. kézközépcsont alapjának ízületi felszínét érintő törés. Ennél a töréstípusnál három különálló töredék van, míg a Bennett-törésnél csak két töredék van. Ezt a törést 1901-ben Silvio Rolando írta le.
Képhitelesítés: DrawMD-vel készített kézcsontvázképek.